Helyiek

Csütörtökön voltam kozmetikusnál. Azt a kezelést kértem, amit otthon szoktam, és már az előkészületekből sejtettem, hogy ezt nem fogom szeretni. És lőn. Az otthonihoz képest ez leginkább hentelésnek tűnt. Nagyon fáj, alig vártam, hogy vége legyen. Viszont a kozmetikus helyi lakos, Marsaskalán él, úgyhogy kicsit kifaggattam. Leginkább arra voltam kíváncsi, mikor találkoznak először az angol nyelvvel a máltai gyerekek, merthogy Máltán második anyanyelv szerepe van, és most kiderült, hogy csak az iskolában. Persze ez jó, mert így tudják megvédeni a saját anyanyelvüket, a máltait. A legérdekesebb pedig az volt, hogy kiderült, itt is van olyasmi ellentét, mint nálunk a városi-vidéki (bizonyos körökben). Marsaskala egy picike halászfalu jóval délebbre Sliemától, és nyilván nincs annyi turistájuk sem, mint Sliemának. A nő véleménye: Sliemában beképzelt, felfuvalkodott hólyagok élnek, akik otthon is az angolt használják, mert azt hiszik, ettől menőbbek. Amúgy ebben nem feltétlenül van igaza, mert én helyieket egymás között még nem hallottam angolul beszélni, viszont jó kis sztereotípia.

Tegnap, amikor Florianában kerestem a rendőrséget, ahol erkölcsit lehet szerezni, kissé eltévedtem, úgyhogy megkérdeztem egy idősebb nénit, merre kell mennem. Egy darabon el is kísért, mert egyfelé mentünk, és közben nagyon kedvesen kérdezgetett, honnan jöttem, milyen állást szeretnék, ilyenek. Kissé aggódva kérdezte, miért kell nekem a rendőrség, történt-e valami baj, és tökre örült, mikor mondtam, hogy csak erkölcsit szeretnék szerezni. Amikor elköszöntünk, akkor is örült, mert megköszöntem a kedves segítségét.

Annyira kedves és segítőkész itt mindenki, tök jó itt lenni :) Igaz, nekem meg Daninak Londonban is mindenki készségesen segített, nem tapasztaltuk, hogy mogorvák és bunkók lennének. De ez itt olyan, mint egy kis falu, ahol mindenki mindenkit ismer, és mindenki mindenkivel jóban van.