Álom
Itt eddig még nem álmodtam, pontosabban nem emlékszem egy álmomra sem, mióta beköltöztem a lakásba (3 hete). Na, de ma!
Egyrészt megjelent az álmomban Liza. Egy idős pasi sétáltatott egy kutyát, én meg mondtam a velem lévő valakinek, hogy jé, de édes, pont olyan, mint Liza. Erre a valaki megkérdezte, Liza mennyi idős, mire mondtam, pont ennyi, és a következő pillanatban leesett, hogy az a kutya azért hasonlít annyira Lizára, mert konkrétan Liza.
Aztán úsztam. A tengerben. Sokakkal. Egy barlangrendszerben, ahol időnként alá kellett merülni, hogy egyik teremből a másikba jussunk. Én nagyon elvoltam a gondolataimmal meg a tenger illatával, amit imádok, amikor egyszer csak, az egyik terembe való átúszás közben egy srác megragadta a karomat, és felhúzott a víz alól. Én elsőre nem értettem, miért csinálta, aztán megértettem, mondtam, köszi, aranyos vagy, de nem voltam bajban, aztán elgondolkodtam - lehet, hogy annyira elmerültem a gondolataimban, hogy elfelejtettem feljönni a víz alól, és ha a srác nem húz fel, belefulladok?
Végül ebből az álomból alakult ki a három közül a legfurább, amiben Voldemort szerepelt. Bizony, nem viccelek. Háton kellett feküdni a tengerparton, miközben alámosott a hullámzó tenger. Voltunk vagy hárman lányok, és volt zene, és zenére kellett jobbra-balra tekeregni, mintha táncolnánk, és Voldemort volt a koreográfus. Nem viccelek. Ráadásul minden két lány között volt egy kígyó, aminek ugyanúgy kellett volna tekeregnie, mint nekünk, de nem ment neki, ezért a mellettem lévő kígyó folyamatosan hozzám ért, és ez rettenetes volt, mert viszolygok a kígyóktól, úgyhogy a végén mondtam, hogy oké, nekem ennyi elég, engem az Avada Kedavra sem érdekel, és felébredtem. Hmmm.
Egyrészt megjelent az álmomban Liza. Egy idős pasi sétáltatott egy kutyát, én meg mondtam a velem lévő valakinek, hogy jé, de édes, pont olyan, mint Liza. Erre a valaki megkérdezte, Liza mennyi idős, mire mondtam, pont ennyi, és a következő pillanatban leesett, hogy az a kutya azért hasonlít annyira Lizára, mert konkrétan Liza.
Aztán úsztam. A tengerben. Sokakkal. Egy barlangrendszerben, ahol időnként alá kellett merülni, hogy egyik teremből a másikba jussunk. Én nagyon elvoltam a gondolataimmal meg a tenger illatával, amit imádok, amikor egyszer csak, az egyik terembe való átúszás közben egy srác megragadta a karomat, és felhúzott a víz alól. Én elsőre nem értettem, miért csinálta, aztán megértettem, mondtam, köszi, aranyos vagy, de nem voltam bajban, aztán elgondolkodtam - lehet, hogy annyira elmerültem a gondolataimban, hogy elfelejtettem feljönni a víz alól, és ha a srác nem húz fel, belefulladok?
Végül ebből az álomból alakult ki a három közül a legfurább, amiben Voldemort szerepelt. Bizony, nem viccelek. Háton kellett feküdni a tengerparton, miközben alámosott a hullámzó tenger. Voltunk vagy hárman lányok, és volt zene, és zenére kellett jobbra-balra tekeregni, mintha táncolnánk, és Voldemort volt a koreográfus. Nem viccelek. Ráadásul minden két lány között volt egy kígyó, aminek ugyanúgy kellett volna tekeregnie, mint nekünk, de nem ment neki, ezért a mellettem lévő kígyó folyamatosan hozzám ért, és ez rettenetes volt, mert viszolygok a kígyóktól, úgyhogy a végén mondtam, hogy oké, nekem ennyi elég, engem az Avada Kedavra sem érdekel, és felébredtem. Hmmm.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése