A pók

Ma reggel azzal az elhatározással mentem neki a porszívózásnak, hogy nem érdekel, könyörtelenül felszívom a pókot, elég volt, hogy ott ül azzal az óriási, gusztustalan testével abban az óriási, gusztustalan hálójában, amit egyébként minden nappal tovább sző. És nem mertem. Elkezdtem felporszívózni körülötte a hálót, ő meg menekült, és egyszerűen nem mertem felszívni. Hagytam, hogy bemeneküljön a konyhaszekrény mögé, és "csak" a szem előtt lévő hálóját pusztítottam el az utolsó szálig.

Az az érdekes, hogy alapvetően nem vagyok babonás, egy csomó babonát fel tudok sorolni, amiben nem hiszek, például nem érdekel a fekete macska, a létra, a kiömlött só, erre ezt a pókot nem mertem megölni, mert a pókot megölni szerencsétlenséget hoz. Azt hiszem, sikerült saját példámon bebizonyítani, hogy a babonaság meg a félelem nagyon szorosan összefügg - a fekete macskától, a létrától és a sótól nem félek, a póktól viszont de, ezért a pókkal kapcsolatos babona ellen nem merek tenni*, mert mi van, ha igaz.

*Zuhanyoztam már ki a kádból pókot, és egyszer fel is porszívóztam két példányt, akik az asztalom közvetlen közelében vertek tanyát, de ezeket a tetteket is hosszas gondolkodás és tépelődés előzte meg, és persze azok a pókok nem voltak akkorák, mint ez a konyhai. Ráadásul ma péntek tizenharmadika van, és bár alapvetően nem félek a péntek tizenharmadikától, ott van bennem a félsz, hogy esetleg nem jó ötlet a babonahalmozás.