Társkeresés

Annyira nincs kedvem ehhez, hogy szavakba sem tudom önteni. Nem mintha csalódtam volna valakiben, vagy valami rossz történt volna velem, egyszerűen csak végtelenül fáraszt az egész. Semmi kedvem vadidegenekkel jópofizni, mesélni magamról, végigolvasni, ők mit mesélnek magukról, randit szervezni, a randira elmenni. Nem, nem. Az lesz, hogy az egyik oldalon lemondom az előfizetésemet, és nem lépek be, a másikról törlöm magam, a harmadikra meg csak úgy nem megyek fel többet (ott nem kell fizetni, cserébe az a leggagyibb a három közül). Azt szeretném, ha a végzet valahogy máshogy találna utat hozzám. Én nyitva tartom a szemem, megígérem, kivéve, ha valaki valami mást kér. De nem fogok kutatni, mert fárasztó és unalmas, és akkor még ott van az is, hogy nem játszunk a másik bizalmával.

A héten az az érdekes történt, hogy majdnem két hónap után ismét felhívott Levi. Nem árulta el, mit szeretne, csak nagyon kedvesen érdeklődött, mi újság, meg mondta, hogy találkozhatnánk, megihatnánk valamit. Erre én nem mondtam egyértelműen nemet, úgy voltam vele, majd még meggondolom, de mikor letettük a telefont, arra kellett rájönnöm, hogy ehhez sincs kedvem. Nem mondom, hogy nem legyezgeti a hiúságomat, hogy ennyi idő után eszébe jutottam, de nem érdekel már egyáltalán. Az sem érdekel, mit szeretne, legalábbis annyira nem, hogy megkérdezzem. Abban viszont biztos vagyok, hogy nincs értelme találkozni, sőt telefonon beszélgetni sem, mert nincs egymás számára mondanivalónk. Kb. másfél hónapja lapoztam.

Szóval a szemem nyitva, ahogy T. kérte, de nem nem teszek lépéseket. Pláne visszafelé nem.

Témába vágó zene, persze edzésről. Hetek alatt jutottam el addig, hogy meg bírjam jegyezni a refrén egyik sorát, míg hazaérek, így végre hallgathatom orrba-szájba, mert tök jó.

John Newman - Cheating (Freemasons remix)