Nyáladzás

Biztos bunkó vagyok, de rosszul viselem a facebookos nyáladzást. Azt, amikor párok körbenyalják egymást a hírfolyamban. Rendben, kiírják, hogy kapcsolatban vannak, netán eljegyezték egymást, vagy akár házasok, tesznek fel közös képeket - nem napi egyet, hanem mondjuk heti egyet. Ez rendben van, nincs vele gond. De amikor az egyik kiír a falára valami nyálat, vagy néhány szívecskét, vagy megoszt valami giccses életbölcsességet, nyilván szerelem témájában, és jelöli a posztban a párját, attól én kicsit ideges leszek. Nem kell az arcomba tolni, és a többi néhány száz ismerős arcába sem kell tolni. Láttuk, felfogtuk, örülünk. A turbékolást meg intézzék élőben, ha lehet. Vagy privátban, ha ragaszkodnak a Facebookhoz. Ezzel a történettel szemben nem vagyok toleráns, általában négy-öt ilyen nyálat vagyok hajlandó megvárni, aztán beállítom, hogy többet nem vagyok kíváncsi az illető posztjaira. A rekordot mégis ma sikerült elérni, amikor egy nap alatt jött két ilyen. Piff, már rejtve is van a kedves ismerős.

Igen, biztos jobban bírnám ezt is, ha nem lennék egyedül. (T. miatt még nem kell azt gondolni, hogy nem vagyok egyedül, mert de.) De amikor nem voltam egyedül, akkor is idegesített, akkor is rejtettem már ezeket az embereket. És nem, én nem toltam mindenki arcába, hogy milyen gennyesen boldog vagyok, amikor gennyesen boldog voltam. Ja, itt voltak boldog bejegyzések, de ez a blogom. A Facebook-ismerősöket sosem fárasztottam ilyenekkel.

Annyira nagyon nem jó ez a mai nap, hogy elmondani sem tudom, mennyire. Nem kellene, hogy ennyire erősen hassanak rám dolgok, ennyire tudják alakítani a hangulatomat. Ehhez biztos fejlődni kell még, vagy nem tudom. Azért a személyes naptáramhoz*, amit januárban kezdtem el, találtam muníciót: ma volt az is, hogy átvettem a Sherlock-összesemet, amit pár napja rendeltem. Ja, meg tegnap megjött a Múminom is, annak is örülök. Csak ez most nem annyira látszik.


*Az év minden napja egy kis lapocska, minden sor egy év, és mindig azt kell leírni, ami adott évben történt azon a napon, lehetőleg valami pozitívat.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk