Esküvők és gyerekek
Tegnap a 4-6-oson gyerekek mondták be a megállókat a gyereknap örömére. Én első körben habozás nélkül elsírtam magam ezen, mert eszembe juttatta, mennyire szeretnék gyereket. (Szerencsére egy ideje nem napi probléma ez a téma, attól meg lehetne kattanni.) Második körben már jobban bírtam, sőt helyenként mosolyogni is tudtam rajta, milyen kis cukik ezek a gyerekek, ahogy izgulnak, miközben mondják a szövegüket.
Újabb németes csoporttársnő ment férjhez, és mert erős a gyanús, hogy az évfolyamunkon kb. négyen lehetünk még esküvő előtt, és csak én vagyok egyedülálló, nyilván kicsit lehúzott ez a felismerés. Aztán emlékeztettem magamat, hogy nem mehet mindegyikünk élete ugyanabban a tempóban, és majd én is eljutok ide valamikor, majd végignéztem a képeket, amikből kiderült, hogy a lánynak egyik szülője sem él már. És akkor arra gondoltam, valami jónak vele is kell történni, nem lehet, hogy mindenhol csak a szomorúság legyen, szóval biztos úgy van kitalálva a sorsa, hogy legalább szerető társa meg szép esküvője legyen, ha már szülei nincsenek. Nekem meg vannak szüleim, nincs nagyobb tragédia az életemben, nyilván nem lehet minden tökéletes, mert az igazságtalan a többiekkel szemben, szóval én meg akkor a pártalálással szívok a többieknél hosszabb ideig. Vagy csak ez a bünti, amiért hét és fél évet töltöttem kapcsolatban, amikor a többiek még javában keresgéltek. Vagy nem bünti, csak ami tanulást akkor kihagytam, azt most bevasalják rajtam. Én tényleg nagyon remélem, hogy jó diák vagyok, és nincs már hátra nagyon sok lecke.
Újabb németes csoporttársnő ment férjhez, és mert erős a gyanús, hogy az évfolyamunkon kb. négyen lehetünk még esküvő előtt, és csak én vagyok egyedülálló, nyilván kicsit lehúzott ez a felismerés. Aztán emlékeztettem magamat, hogy nem mehet mindegyikünk élete ugyanabban a tempóban, és majd én is eljutok ide valamikor, majd végignéztem a képeket, amikből kiderült, hogy a lánynak egyik szülője sem él már. És akkor arra gondoltam, valami jónak vele is kell történni, nem lehet, hogy mindenhol csak a szomorúság legyen, szóval biztos úgy van kitalálva a sorsa, hogy legalább szerető társa meg szép esküvője legyen, ha már szülei nincsenek. Nekem meg vannak szüleim, nincs nagyobb tragédia az életemben, nyilván nem lehet minden tökéletes, mert az igazságtalan a többiekkel szemben, szóval én meg akkor a pártalálással szívok a többieknél hosszabb ideig. Vagy csak ez a bünti, amiért hét és fél évet töltöttem kapcsolatban, amikor a többiek még javában keresgéltek. Vagy nem bünti, csak ami tanulást akkor kihagytam, azt most bevasalják rajtam. Én tényleg nagyon remélem, hogy jó diák vagyok, és nincs már hátra nagyon sok lecke.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése