Ami van
T. nem keres, pedig igazából szívesen megbeszélném vele a dolgainkat így, hogy kicsit lehiggadtam, meg többekkel átbeszéltem az egészet, mert nem rossz ember ő, erről az egészről sok szempontból nem ő tehet, hanem a múltbeli élményei. De ha nem keres, én nem fogok ráírni, akkor megbékélek azzal, hogy ez most lezáratlan marad, bármennyire is utálom a lezáratlanságot.
Az agyam megint kicsit elszállt a munka kapcsán, mert nem elég, hogy elment a délelőtt nagy része a konferenciára, amihez közöm nincs, nem érdekelnek a témák, nem akarok róluk hallani, de legalább egy rohanás lett a napom miatta. Ráadásul a program szerint fél 12-kor szünetnek kellett volna lenni, és ha ezt betartják, simán odaértem volna délre a dolgomra, de nyilván nem tartották be, mert a konferenciákon a program inkább afféle útmutató, semmint szabály, így 11:33-kor felálltam, átmásztam az egész soron a főnököm csúnya nézésétől kísérve (pedig szóltam előre, hogy legkésőbb félkor el kell húznom, és azt mondta, persze, simán), majd rohanhattam, és így pont délre estem be, viszont legalább teljesen feldúltan és frusztráltan.
Szintén a munkához kapcsolódik, hogy egy másik főnököm azzal fogadott, le kéne már adni XY dokumentumot, mert amíg nem adom le, addig nem tudnak haladni, és már márciusban le kellett volna adni. Én néztem nagy, kerek szemekkel, ahogy szoktam, ha mélységesen megdöbbent valami, és mondtam, az kizárt, még sosem adtam le márciusban, mert a céges tanfolyamomnak, ami évek óta fut, mindig májusban van vége, és én akkor szoktam összerakni és leadni XY dokumentumot. Válasz: "Akkor eddig mindig rosszul csináltad." De négy éve tanítok itt, az nem baj? Az elmúlt három évben miért nem lehetett azt mondani akkor, hogy hahó, rosszul csinálod, márciusban kell. (Amúgy májusban következik logikusan, pontosabban a tanfolyam legvégén, de ez részletkérdés.)
Ezek után megerősítést kaptam a külföldi terveimet illetően egy olyan embertől, akinek a véleménye számít nekem. Azt javasolta, ne Londont nézegessem, mert az nagyon drága (tény), és az időjárás elég lélekölő (igen, lehet, hogy annyi ködöt, esőt meg hideget nem viselnék jól), nézegessem inkább Máltát, ahol gyönyörű táj van, tenger van, meg egymás szájában ezer és ezer nyelviskola, akik tárt karokkal várják az angoltanárokat. Szóval nem kizárt, hogy ez lesz. Azért Londont (és úgy általában Angliát) illetően is alaposan körülnézek, de mostantól Málta is bekerül a látóterembe, ott is keresgélek, ott is megnézem, mennyibe kerül az élet, mennyit lehet keresni, mennyit tudok félretenni, milyen edzőtermek vannak, azok mennyibe kerülnek, hol és hogyan lehet futni, ilyesmik. Most azt tervezem, hogy július eleje és augusztus vége között valamikor elhúzok innen. Nem biztos, hogy végleg, lehet, hogy elég lesz pár hónap, talán fél év, vagy egy év, de az biztos, hogy most telítődtem itthoni élményekkel, most van a pont, amikor nem bírok és nem is akarok többet itt lenni, és muszáj, hogy legalább egy kis időre elmenjek innen.
Az agyam megint kicsit elszállt a munka kapcsán, mert nem elég, hogy elment a délelőtt nagy része a konferenciára, amihez közöm nincs, nem érdekelnek a témák, nem akarok róluk hallani, de legalább egy rohanás lett a napom miatta. Ráadásul a program szerint fél 12-kor szünetnek kellett volna lenni, és ha ezt betartják, simán odaértem volna délre a dolgomra, de nyilván nem tartották be, mert a konferenciákon a program inkább afféle útmutató, semmint szabály, így 11:33-kor felálltam, átmásztam az egész soron a főnököm csúnya nézésétől kísérve (pedig szóltam előre, hogy legkésőbb félkor el kell húznom, és azt mondta, persze, simán), majd rohanhattam, és így pont délre estem be, viszont legalább teljesen feldúltan és frusztráltan.
Szintén a munkához kapcsolódik, hogy egy másik főnököm azzal fogadott, le kéne már adni XY dokumentumot, mert amíg nem adom le, addig nem tudnak haladni, és már márciusban le kellett volna adni. Én néztem nagy, kerek szemekkel, ahogy szoktam, ha mélységesen megdöbbent valami, és mondtam, az kizárt, még sosem adtam le márciusban, mert a céges tanfolyamomnak, ami évek óta fut, mindig májusban van vége, és én akkor szoktam összerakni és leadni XY dokumentumot. Válasz: "Akkor eddig mindig rosszul csináltad." De négy éve tanítok itt, az nem baj? Az elmúlt három évben miért nem lehetett azt mondani akkor, hogy hahó, rosszul csinálod, márciusban kell. (Amúgy májusban következik logikusan, pontosabban a tanfolyam legvégén, de ez részletkérdés.)
Ezek után megerősítést kaptam a külföldi terveimet illetően egy olyan embertől, akinek a véleménye számít nekem. Azt javasolta, ne Londont nézegessem, mert az nagyon drága (tény), és az időjárás elég lélekölő (igen, lehet, hogy annyi ködöt, esőt meg hideget nem viselnék jól), nézegessem inkább Máltát, ahol gyönyörű táj van, tenger van, meg egymás szájában ezer és ezer nyelviskola, akik tárt karokkal várják az angoltanárokat. Szóval nem kizárt, hogy ez lesz. Azért Londont (és úgy általában Angliát) illetően is alaposan körülnézek, de mostantól Málta is bekerül a látóterembe, ott is keresgélek, ott is megnézem, mennyibe kerül az élet, mennyit lehet keresni, mennyit tudok félretenni, milyen edzőtermek vannak, azok mennyibe kerülnek, hol és hogyan lehet futni, ilyesmik. Most azt tervezem, hogy július eleje és augusztus vége között valamikor elhúzok innen. Nem biztos, hogy végleg, lehet, hogy elég lesz pár hónap, talán fél év, vagy egy év, de az biztos, hogy most telítődtem itthoni élményekkel, most van a pont, amikor nem bírok és nem is akarok többet itt lenni, és muszáj, hogy legalább egy kis időre elmenjek innen.
 |
| Mondjuk egy ilyen helyre |
 |
| Vagy egy ilyenre. |
Ne erőltesd magadnak ezt a kell a lezárás tézist, mert ez csak neked fontos, a pasiknak nem. Szerintem legalábbis. Nem szeretnék itt szakérteni, mert összesen 4 kapcsolatom volt, és ezt megelőzően 6 évig nem is jártam senkivel, életemben nem próbáltam meg társkeresni, meggyőződésem, hogy egyáltalán nem is nekem való, meg egyébként se nagyon voltam érdekes senkinek. De ez is csak véletlen, nem keresés eredménye...
VálaszTörlésNem ismerem, milyen az, amikor keresel, én lemondtam ezekről,mondván senkinek se kellek..
Szóval azt akartam mondani, hogy bizonyosan nem vagyok kompetens a tanácsadásban, de úgy érzem most önkéntelenül elkezdted tisztára mosni a srácot magad előtt...
Aki már most szándékosan megbánt a megjegyzéseivel, mit fog mondani később?!
És hivatkoztál rám az előző bejegyzésben, awww! :)
Nem próbálsz meg szüntet tartani, és egyáltalán nem foglalkozni a pasikkal, meg a pártalálással? Lehet segítene..
Málta meg egész jól hangzik :)
Hivatkoztam bizony :)
TörlésA srác csúnyán viselkedett, ez tény, csak közben azt hiszem, értem, mi van benne, legalábbis annak egy részét. Azzal búcsúzott, hogy majd ezt beszéljük meg, ha kevésbé leszünk fáradtak, meg én kevésbé leszek ideges, és ezt tényleg nem bánnám. De azt nagyon valószínűtlennek tartom, hogy belemenjek ebbe a dologba még egyszer. Én elhiszem neki, hogy nem akar igazi kapcsolatot, más meg már nem nagyon lehet valószínűleg, ahhoz túlságosan belementünk a történetbe.
A társkereséssel kapcsolatban teljesen jó szerintem a meglátásod :) A társkeresőkre nem néztem fel, nem is tervezem, én is úgy érzem, hogy most egy időre elég a pasikból. Főleg nyomikkal sikerült eddig találkozni, és egyébként sincs most se kedvem, se energiám érdeklődést mutatni vadidegenek iránt, kérdezgetni őket, válaszolni a kérdéseikre. Most egy kicsit elég ebből. Megpróbálok egyedül jól lenni, ahogy tavaly már vagy négy-öt hónapig sikerült is, megpróbálom Angliát vagy Máltát, és majd alakul a pasi kérdés is.