10. Budapesti Nemzeti Cirkuszfesztivál

Január 9. és 13. között kerül megrendezésre a fesztivál, ami a cirkuszi világ egyik legrangosabb versenye. 1996-ban volt az első alkalom, kétévenként ismétlődik. Olyan, mint egy sima cirkuszi előadás, csak sokkal nagyobb a tét, miután szakmai zsűri figyeli a műsorszámokat. A zsűri tagjai a világ legjobb cirkuszainak igazgatói, elismert cirkuszi szakemberek. Európától Amerikán át Kínáig mindenféle országból érkeztek tagok. És versenyzők is. Sokkal nagyobb durranás az egész, mint egy sima műsor, nagyobb feneket is kerítenek neki, sokkal jobban bereklámozták, egyszóval nem kismiska ez, ezért is örülök, hogy ott lehettem, ha már ilyen cirkuszrajongó lettem felnőtt koromra.

Nem ment simán a dolog. Még sosem történt velem ilyesmi. November elején vettem meg a jegyemet, miután meggyőztem magam, hogy egy csütörtöki edzést ki tudok hagyni, nem halok bele, de akkor is az "A" műsort szeretném látni, viszont nem hétvégén, mert hátha akkor ünnepeljük anyu szüli-névnapját. (Nem. De ezt akkor még nem tudhattam, és inkább nem kockáztattam meg a programütközést.) Egy bánatom volt csak, hogy Cassellyék elefántos száma, amit annyira imádtam a legutóbbi évadban, a "B" műsorba került, így nem láthatom még egyszer. Lényeg a lényeg: a neten megrendeltem és lefoglaltam a jegyemet, második kategóriás volt, király helyre szólt, és fel is írtam magamnak azonnal az időpontot: január 9., 19:00, és azóta készültem rá, vártam. Szerdán nagy ujjongással vettem tudomásul, hogy Cassellyék elefántos számát áttették az "A" műsorba, tehát azt is látni fogom. Aztán csütörtökön oda is baktattam 3/4 7-re, átvettem a jegyemet (nem lehet otthon kinyomtatósat választani, a helyszínen adják oda), aztán a már bemagolt helyemre ballagtam, szépen, ráérősen, hiszen még mindig volt tíz perc az előadás kezdetéig. Aztán kiderült, hogy a helyemen ülnek. Elsőre fel sem fogtam, mi történik, csak amikor az "ajtónálló" pasi közölte, hogy az én jegyem 10-re, péntekre szól, a "B" műsorra. Mondtam, az lehetetlen, én az "A" műsort akartam megnézni már novemberben is, külön dilemma volt, hogy csütörtökre veszek jegyet, és egyáltalán... A pasi nagyon kedves volt, de nyilván nem tudott segíteni, visszaküldött a pulthoz, ahol kiadták a jegyemet. Ekkor mondták be, hogy tíz perc van az előadás kezdetéig. Befeszültem. Nem is kicsit. Lerohantam a pulthoz, ahol megkérdeztem a hölgyet, lehet-e, hogy a gép hibázott, mert egészen biztos, hogy nem a "B" műsorra, péntekre rendeltem jegyet. Azt mondta, de bizony akkorra, a gép nem téved, ballagjak szépen oda a pénztárhoz, hátha tudnak cserélni. Úristen, úristen. Ez csak addig tartott, amíg a pénztárhoz értem, és beálltam a sorba. Ott aztán több megoldási lehetőséget is kieszeltem:

1. Ha nem nézhetem meg a csütörtöki műsort, hazarohanok, felkapok az edzőcuccot, és megyek K-hoz edzésre, még éppen odaérek.

2. Ha nem cserélik ki a jegyemet, akkor felhívom a péntek esti tanítványt, hogy csak egy órát tud maradni, nem másfelet, mert ugyan ettől hisztizni fog, de fél óra alatt odaérek a Cirkuszba. Igaz, ezt nem nagyon akartam, mert Leventével akartam tölteni az estét. (Akkor még egyikünk sem tudta, hogy váratlanul haza kell utaznia vidékre péntek délután.)

3. Ha nem cserélik ki a jegyemet maira, akkor megkérdezem, nem lehet-e hétvégire váltani, mivel már tudtam, hogy nem most hétvégén ünneplünk, és ha nem lehet, akkor megpróbálom visszakérni a pénzt, és szomorúan tudomásul veszem, hogy buktam a Cirkuszfesztivált.

4. Akármelyik lesz is a fentiek közül, azon mindenképpen elgondolkodom, hogy lehetek ilyen vakegér, hogy rossz napra foglalok jegyet. (Itthon aztán kiderült, hogy tényleg én vagyok ennyire béna. Hihetetlen. Komolyan sosem csináltam még ilyet.)

Mire ezeket végiggondoltam, sorra is kerültem, és addigra kicsit meg is nyugodtam, nem féltem már, hogy dühösek lesznek rám, mert a sorban csak problémázó emberek álltak, és senkivel sem veszekedtek a hölgyek. Előadtam a panaszomat, megkérdeztem, biztos-e, hogy én hibáztam, amire az egyik hölgy mondta, hogy más nem lehet, a gép nem téved. Megkérdeztem, ki tudjuk-e cserélni a jegyemet csütörtökire, mert én az "A" előadást szeretném megnézni, és ugye már ott vagyok a Cirkuszban, az előadásig már csak pár perc. Erre a hölgy felhúzott szemöldökkel: "Hát, ilyen jó helyre nem, de persze, tudok még jegyet adni." Erre a mellette ülő hölgy: "Miért nem adod oda neki azt a jegyet, amit az előbb mégsem vettek át?" Erre az első hölgy: "Ja, tényleg, jó ötlet." Így esett, hogy az eredeti helyemmel pontosan szemközt ülhettem. Két perccel az előadás kezdete előtt huppantam le a székemre, és nem sokkal később már a szívem pörgése is megszűnt, megnyugodtam. Elégedett voltam magammal, hogy ilyen ügyesen, összeszedetten megoldottam a problémámat, és nem estem pánikba, legalábbis nem annyira, hogy ne tudjak gondolkodni. És aztán elkezdődött az előadás.

Úristen, mennyire csodálatos volt! Csupa-csupa színvonalas műsorszám, csupa-csupa tehetséges cirkuszi ember. Öröm volt, igazi öröm, még hazafelé is teljesen fel voltam pörögve, még hajtott az adrenalin. Mert persze szétizgultam a fejemet. Alapból azért, hogy mindenkinek minden sikerüljön. Ez nem jött össze, a kínai csapat sokat rontott, aztán a magyarok is több kunsztot kénytelenek voltak megújrázni, majd a kedvenc kubai csapatom, akik repkednek, és akiket ezért irigylek, a legnehezebb kunsztot kétszer is megújrázták, és a három próbálkozásból egyszer sem sikerült nekik, ami elszomorított, mert tényleg nagyon szimpatikusak, nagyon jó, amit csinálnak, és ráadásul az előző évadban, amikor ugyanezt előadták, második próbálkozásra összejött nekik a bravúr, és akkor pont a Cirkuszfesztiválon, a szakmai zsűri szeme láttára nem sikerül. Cassellyék voltak az utolsó fellépők, a mellettem ülő fiatal pár nem is várta végig a számukat, mert 3/4 órás csúszás volt (az mennyire durva? :O), nem tudják, miről maradtak le, hacsak nem látták ők is az előző évadban ugyanezt. Szóval Cassellyéknél is van egy nagyon nehéz kunszt, ami októberben nem is sikerült elsőre, meg kellett újrázni, úgyhogy értük már csak ezért is izgultam, mert tudtam, hogy lesz ez a nehéz dolog, meg mert rövid cirkuszrajongói pályafutásom legjobb száma az övék. És minden ment nekik elsőre! Én annyira örültem!

Nem sokakat tisztelt meg a közönség azzal, hogy állva tapsolt. De a fejjel lefelé járkáló meg ugráló srác, a magyar csapat és Cassellyék átélhették, hogy az milyen élmény. A magyarok szerintem főként azért, mert magyarok, és a közönség soraiban is főként magyarok ültek. Nem akarom leszólni őket, mert nagyon ügyesek voltak, de sokat hibáztak, és eleve nem volt szimpatikus, hogy mekkora ügyet csináltak magukból. Lehet, hogy ezt minden versenyen így szokta a házigazda ország fellépője, de nekem ez ettől még ellenszenves marad. Egyébként mindenki nagyon tetszett, a magyarok túlzásain kívül csak a román Trio Stoian húzása nem tetszett: hárman léptek a porondra, két férfi, egy nő, és a két férfi egyetlen funkciója az volt, hogy álltak és tartották azt az izét, amin a nő ugrált. Ez szerintem nem trió. Mármint persze, hárman voltak, de akkor is, az nekem zavaró, hogy ebből ketten csak állnak egy helyben, és annyit mutatnak, hogy erősek.

Azt nem értem, hogyan lehet bohócokat artistákkal és légtornászokkal együtt versenyeztetni, egyszerűen nem fér a fejembe. Annyira más műfaj, annyira összehasonlíthatatlannak érzem, hogy azt remélem, van külön kategória, bár az megint igazságtalan, mert az egész fesztiválon összesen három bohócszám szerepel, és akkor három közül azért nem olyan nagy dolog nyerni, vagyis akkor az ő díjuk, amit könnyebb megszerezni, ne érjen annyit, mint a többiek díja, amiért kb. negyvenen versengenek. Nem tudom, hogy van ez, de utána fogok olvasni.

A közönség soraiban híres cirkuszi embereket fedeztem fel. Ott volt a teljes Eötvös-família, például Adrienn, aki szerintem gyönyörű, és felismerni véltem Richter József igazgató idősebb fiát, Flóriánt is. (A fiatalabb, József Jr. a magyar csapat vezetőjeként szerepelt a műsorban.) Az meglepett, hogy nem a lehető legjobb helyen ültek, hanem csak egy kicsit messzebb tőlem, így például Cassellyék elefántos számát ők is előnytelen pozícióból tekintették meg. Furcsa, de szimpatikus.

Fényképeztem is, persze, de a Cirkusz is, az ő képeiket is érdemes megnézni.

Nyitótánc

Kezdődik

The Godfathers (Ukrajna)

Duo Azelle (Kanada)

Don Christian (Ausztria - közönségszívatás)

Lisandra Sanchez Cros (Kuba)

A szakmai zsűriről készült igen rossz képem

Richter csoport (Magyarország)

The Flying Havanas (Kuba - akik biztosan nem nyernek, és akiket sajnálok, mert szimpatikusak és ügyesek)

Tom és Pepe (USA és Spanyolország - közönségszívatás nélküli bohócszám, ami nem volt idétlen, viszont szívet melengető igen... Ha minden bohócszám ilyen lenne, szeretném a bohócokat.)

Kataryna Sheludykova (Ukrajna)

Duo Maybe (Ukrajna)

Merrylu és René Casselly Jr. (Németország - azt szeretném, ha ők nyernének)

Kedvenc fáni: aCassellyiék hozzánk közelebbi elefántja úgy ütötte el üres idejét, hogy a zenére ingatta a fejecskéjét, sőt elég hosszú ideig a lábával ütötte a taktust. Imádnivaló! Még mindig kell itthonra egy fáni.