Bakancsos túra Ausztriában: Myrafälle és Steinwandklamm

Danival neveztünk be erre a túrára, ami szombaton 5-kor indult a Déli mellől, és este fél 11-re ért vissza. Közben volt négy-négy óra buszozás plusz fél-fél óra pihenő, na meg egy szép túra. Nagyon jó időnk volt, október végéhez és hegyvidékhez képest meg aztán pláne: végig sütött a nap, sehol egy felhő, és volt vagy 20-22 fok. A Myrafällénél gyönyörű vízeséseket láttunk, a Steinwandklammban meg gyönyörű sziklákat, és még jó magas létrát is lehetett mászni. Meg volt azért turistaház is, ahol lehetett pihengetni, enni-inni. Kétszer is. Mindkét természetvédelmi területre (Myrafälle és Steinwandklamm) belépő ellenében lehet bemenni, de ez nem egy nagy összeg, felnőtteknek 2 euró, gyerekeknek 1, csoportban érkezőknek 1,60. Jól éreztük magunkat, jól elfáradtunk (részben azért, mert fél 12-kor sikerült lefeküdni aludni, és 3-kor keltünk). Minden szép és jó.

Leparkoltunk, és megnéztük magunknak azt a sziklát: oda fogunk felmászni

A Myrafälle bejáratánál

A vízesések egy része

Ez én vagyok

Ez meg Dani

Szivárványt is láttunk

Amikor kiértünk a vízesések közül, erre a rétre bukkantunk

Gyorsan le is fényképeztünk engem

Ez volt a rét széle, erre haladtunk tovább a szikla megmászása után

A szikla megmászása közben nagyon szépeket láttunk

Gyönyörű volt!

A szikla tetején is fényképezkedtünk

Meg lenéztünk a völgybe

Itt is

Ezt a keresztet láttuk a parkolóból

Ő Bástya, a túravezetőnk, aki az élete kockáztatásával készített rólunk csapatfotót.

Ez nagyon tetszett nekem

Alpesi táj és boci

Megérkeztünk a Steinwandklammba

Másztunk lépcsőn

Meg létrán. Ez itt pont 13 méter magas, a tetején ott üldögél a túravezető (nem látszik), és mivel beakad a hátizsákunk, mindenkit behúz a barlangba két kézzel. A történet tanulsága, hogy bár alulról kicsit sem tűnik vészesnek, azért egyre magasabban egyre ijesztőbbé válik ez a létra.

Fentről így néz ki. Na, így ijesztő csak igazán.

Erdő

Felmásztunk a Türkenloch (Török lyuk) tetejére is. A Türkenloch egy barlang, ahol 1683-ban elrejtőzött egy birtokos a családjával, és majdnem meg is úszták a törököket, csak aztán tüzet raktak, egy török horda odagyűlt a füstre, és mindenkit kardélre hánytak. Innen a név. Kedves kis történet.

A Türkenloch tetején. Itt kerek egy órát üldögéltem, vártam Danit, a túravezetőt, meg úgy egyáltalán, a csapatot, meg a második csapatfotót, aztán eluntam magam, egy kisebb csapattal, akik szintén elunták magukat, leballagtam a turistaházhoz, majd három perc múlva megérkezett Dani, a túravezető, meg úgy egyáltalán, a csapat. Egészen kicsit kellett volna még kitartani. Na de sebaj, hasznosan töltöttem azt a három percet ;)

Mint verebek a dróton, úgy vártuk a többieket.

Elindultunk a túra végállomása felé

Közös képünk Danival :) Most erre futotta.

Leértünk a faluba, hamarosan megtaláltuk a buszt, aztán a benzinkutat is, ahol lehetett ingyen pisilni, aztán elindult haza a busz. Odafelé is, hazafelé is sima volt az utunk, pedig mindkét irányban nagyon durva ködben haladtunk.