Visegrádról Szentendrére
Ma elmentünk kirándulni. Vagy inkább túrázni, az a helyes kifejezés. Kivel? Endrével. Új szereplő, néhány hete kereszteztük egymás útját, amikor Danival Ausztriába mentünk kirándulni. Hogy ki ő? Azt nem tudom megmondani. Mindenesetre szeretek vele lenni, vele voltam a második ausztriai túrán is két hete.
Ami biztos: sokat túrázik, és jóval kreatívabb útvonalak kiötlésében, mint én. Szóval nála a kirándulás nem azt jelenti, hogy fél 10-es kezdettel Hűvösvölgyből felmászunk az Erzsébet-kilátóhoz, onnan meg átsétálunk a Normafához, hanem például azt, hogy hajnali 5-kor elmegyünk kocsival Szentendrére, átbuszozunk Visegrádra, és reggel 7-es kezdettel visszasétálunk a kocsihoz. Kitalálta ezt, megkérdezte, van-e kedvem vele tartani (mert amúgy simán túrázgat egyedül is), én meg mondtam, hogy van. És bírtam. Sőt jól bírtam. Igaz, a vége felé már nagyon nyomta a lábamat a bakancs, és már nem esett annyira jól lefelé baktatni, de meg tudtam csinálni a túrát. Eddig 25 km-re voltam hitelesítve, és annak a kirándulásnak a végére teljesen kinyúltam, most viszont úgy éreztem 26 és fél kilométer után, hogy még tudnék menni, ha a cipő nem nyomna. Fél 2-re értünk vissza a kocsihoz. 4 km-es átlagot mentünk, pedig azért volt benne mászás. 907 méter szintkülönbséget nyomtunk le, és az a durva, hogy nem éreztem ilyen soknak, az én érzékelésem szerint alig emelkedtünk. Ez nem azt jelenti, hogy én vagyok az Iron(wo)man, és itthon pörögtem tovább, mert itthon az történt, hogy kiválogattam a képeket, aztán aludtam egy órát egy kád forró vízben, majd eldőltem a galérián 3/4 5-kor, és csak fél 10-kor tértem magamhoz, akkor is csak azért, mert kiabált a telefonom, hogy locsoljak. Azóta befejeztem végre a Shrek musicalt, majd lehet, hogy írok is róla, de nem biztos, most még megírom ezt a bejegyzést, aztán visszafekszem, és remélhetőleg végigalszom az éjszakát. Amúgy a sütiről az derült ki, hogy finom, csak nekem nem jön be a sós muffin, ennyi történt. Ennek azért örülök. Holnap meg majd sütök megint csokis muffint, hogy helyreálljon a világ rendje - tényleg nem volt jó élmény a sós változat, de Endrének ízlett, és ez a fontos, neki csináltam.
Ma kiderült számomra, mire jó egy okostelefon. Legalábbis megvan az eddigi egyetlen igazán hasznos funkciója: tök jó statisztikát tud csinálni túrákról. Mivel ezeket fel lehet lőni a netre, megkaptam a linket, és most megmutatom nektek a lényeget:
Ami biztos: sokat túrázik, és jóval kreatívabb útvonalak kiötlésében, mint én. Szóval nála a kirándulás nem azt jelenti, hogy fél 10-es kezdettel Hűvösvölgyből felmászunk az Erzsébet-kilátóhoz, onnan meg átsétálunk a Normafához, hanem például azt, hogy hajnali 5-kor elmegyünk kocsival Szentendrére, átbuszozunk Visegrádra, és reggel 7-es kezdettel visszasétálunk a kocsihoz. Kitalálta ezt, megkérdezte, van-e kedvem vele tartani (mert amúgy simán túrázgat egyedül is), én meg mondtam, hogy van. És bírtam. Sőt jól bírtam. Igaz, a vége felé már nagyon nyomta a lábamat a bakancs, és már nem esett annyira jól lefelé baktatni, de meg tudtam csinálni a túrát. Eddig 25 km-re voltam hitelesítve, és annak a kirándulásnak a végére teljesen kinyúltam, most viszont úgy éreztem 26 és fél kilométer után, hogy még tudnék menni, ha a cipő nem nyomna. Fél 2-re értünk vissza a kocsihoz. 4 km-es átlagot mentünk, pedig azért volt benne mászás. 907 méter szintkülönbséget nyomtunk le, és az a durva, hogy nem éreztem ilyen soknak, az én érzékelésem szerint alig emelkedtünk. Ez nem azt jelenti, hogy én vagyok az Iron(wo)man, és itthon pörögtem tovább, mert itthon az történt, hogy kiválogattam a képeket, aztán aludtam egy órát egy kád forró vízben, majd eldőltem a galérián 3/4 5-kor, és csak fél 10-kor tértem magamhoz, akkor is csak azért, mert kiabált a telefonom, hogy locsoljak. Azóta befejeztem végre a Shrek musicalt, majd lehet, hogy írok is róla, de nem biztos, most még megírom ezt a bejegyzést, aztán visszafekszem, és remélhetőleg végigalszom az éjszakát. Amúgy a sütiről az derült ki, hogy finom, csak nekem nem jön be a sós muffin, ennyi történt. Ennek azért örülök. Holnap meg majd sütök megint csokis muffint, hogy helyreálljon a világ rendje - tényleg nem volt jó élmény a sós változat, de Endrének ízlett, és ez a fontos, neki csináltam.
Ma kiderült számomra, mire jó egy okostelefon. Legalábbis megvan az eddigi egyetlen igazán hasznos funkciója: tök jó statisztikát tud csinálni túrákról. Mivel ezeket fel lehet lőni a netre, megkaptam a linket, és most megmutatom nektek a lényeget:
Na jó, nem nagyon látszik, de azért talán kivehető, merre jártunk. 10 és 15 km között az a kanyar egy eltévedés. Ott egyenesen vinne az út, de nem találtuk meg a turistajelzést, ezért tettünk egy kisebb kitérőt.
Ez meg a szintgrafikon vagy mi, meg 5 kilométerenként az átlagos sebességünk. Azért az kemény, hogy hegynek fel is sikerült tartani egy majdnem 4 km/h-s átlagot. Sosem gondoltam volna, hogy képes vagyok ilyesmire. Egyedül mondjuk nem is lennék, Endre húzott magával. Mármint nem a szó szoros értelmében, csak ő mutatta a tempót, én meg lépést tartottam vele.
És persze készültek képek:
A visegrádi hajóállomástól indultunk
Átsétáltunk a váron
Aztán láttuk, hogy már ilyen sokat jöttünk
Itt kicsit megálltunk
De itt tartottuk az első igazi pihenőt. A kilátó még zárva volt, mert még csak 8 óra volt.
Színek!
Érdekes
Színek!!
Ez én vagyok, amint ülök egy padon, és a szemembe süt a nap
Nagyon ősz
Ennél a kis házikónál kiderült, hogy színtévesztő vagyok, vagy valami ilyesmi, mindenesetre a házra felfestett két jelzést én egészen addig kéknek láttam, amíg közel nem mentem, amikor is kiderült, hogy valójában mindkét jelzés zöld. Endre meg is jegyezte, hogy már érti, mire utaltam korábban, amikor azt mondtam, óvatosan egyen össze mindenféle bogyót, mert nélküle el fogok tévedni. (Szoktunk gonoszkodni egymással, de csak úgy érzéssel.)
Ez egy tó volt valamikor. Most pocsolya se.
Ez egy nagyon szép, bár gyanúnk szerint beteg fa.
Ezek meg mi vagyunk. Meg a hátizsákjaink.
Ez meg virág
Ez meg Leányfalu. Itt jöttünk ki az erdőből.
Ez meg a komp, szerintem már Szentendrén.
Ez meg a szentendrei Duna-part, ami gyönyörű. Itt el tudnék üldögélni egy olyan napon, amikor azért 10 foknál melegebb van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése