Szobotka Tibor: Igitur
Szobotka Tiborról eddig csak annyit tudtam, hogy ő volt Szabó Magda férje, és hogy ő tette élvezhetetlenné Kosztolányi Alice-fordítását. Ez utóbbi miatt komoly ellenszenvet is éreztem vele szemben. Ugyanakkor nem járja, hogy egy írót csak mint valaki férjét és mint egy nem jól sikerült fordítás elkövetőjét tartsak számon, ezért már régóta terveztem, hogy elolvasom valamelyik könyvét. Kapóra jött, hogy jelentkeztem egy kihívásra, amelynek keretében a születési évemben kiadott könyveket kell olvasnom, és az Igitur egész véletlenül éppen 1987-es. Némi rossz előérzettel vágtam bele, mert hát ez a Szobotka Tibor, aki így elrontotta az Alice-t, ejnye. Aztán nagyon kellemesen csalódtam.
Három férfi vág neki a gyönyörű Itáliának az 1930-as években: báró Kohl Jacques, aki fogadást kötött, hogy ezer lírából el lehet lenni Olaszországban három héten át, gróf Tölgyessy Tivadar, akit Kohl tanúnak visz magával, valamint Haturka Sebestyén szerkesztő, aki azért részesül abban a szerencsében, hogy utazhat, mert eggyel több vagy kevesebb már nem számít. Ha már ott vannak, szeretnék minél jobban megismerni az országot: ki a kultúrára és a történelemre, ki a tengerpartra, ki a nőkre kíváncsi.
Három hét alatt megjárják Velencét, Firenzét, Rómát, Nápolyt, Capri szigetét, Pompeiit, Pisát, Genovát, Milánót. Ezek jó részében én is jártam már, és nagyon jó érzés volt újra ott érezni magamat, különösen Velencében, Nápolyban és Pompeiiben. Nápolyban ráadásul a három férfi is a főpályaudvar melletti téren szállt meg, mint három éve én. Szobotka korrektül beszámol a városnézésekről, de azért a hangsúly mégis a nőkön van, mert ki kisebb, ki nagyobb mértékben, de azért mindegyik utazó nőzni szeretne. Fanyar humorral, élethűen számol be az író arról, milyen nőket lehet „csak úgy” megkapni, és hiába nevettem a kalandokon, azért sajnáltam is szerencsétlen férfiakat minden égésük után. Ami kicsit megfeküdte a gyomromat, az az a történetszál volt, amikor egy nápolyi család prostituálta a kiskorú lányát: ha eleget fizetett, akármilyen pasinak odaadták egy körre. Ezen nehezen teszem túl magam.
Lett kedvenc szereplőm is, mégpedig Haturka. Szegény olyan alázatos, olyan tisztelettudó, és olyan nagyon lenézik. Haturka, a kisember. Számomra az volt a regény csúcspontja, amikor ez a jóember nekiállt erkölcsre oktatni veszélyes bűnözőket, drogcsempészeket.
Három férfi vág neki a gyönyörű Itáliának az 1930-as években: báró Kohl Jacques, aki fogadást kötött, hogy ezer lírából el lehet lenni Olaszországban három héten át, gróf Tölgyessy Tivadar, akit Kohl tanúnak visz magával, valamint Haturka Sebestyén szerkesztő, aki azért részesül abban a szerencsében, hogy utazhat, mert eggyel több vagy kevesebb már nem számít. Ha már ott vannak, szeretnék minél jobban megismerni az országot: ki a kultúrára és a történelemre, ki a tengerpartra, ki a nőkre kíváncsi.
Három hét alatt megjárják Velencét, Firenzét, Rómát, Nápolyt, Capri szigetét, Pompeiit, Pisát, Genovát, Milánót. Ezek jó részében én is jártam már, és nagyon jó érzés volt újra ott érezni magamat, különösen Velencében, Nápolyban és Pompeiiben. Nápolyban ráadásul a három férfi is a főpályaudvar melletti téren szállt meg, mint három éve én. Szobotka korrektül beszámol a városnézésekről, de azért a hangsúly mégis a nőkön van, mert ki kisebb, ki nagyobb mértékben, de azért mindegyik utazó nőzni szeretne. Fanyar humorral, élethűen számol be az író arról, milyen nőket lehet „csak úgy” megkapni, és hiába nevettem a kalandokon, azért sajnáltam is szerencsétlen férfiakat minden égésük után. Ami kicsit megfeküdte a gyomromat, az az a történetszál volt, amikor egy nápolyi család prostituálta a kiskorú lányát: ha eleget fizetett, akármilyen pasinak odaadták egy körre. Ezen nehezen teszem túl magam.
Lett kedvenc szereplőm is, mégpedig Haturka. Szegény olyan alázatos, olyan tisztelettudó, és olyan nagyon lenézik. Haturka, a kisember. Számomra az volt a regény csúcspontja, amikor ez a jóember nekiállt erkölcsre oktatni veszélyes bűnözőket, drogcsempészeket.
Az egésznek olyan régi magyar filmes hangulata van, és végig Kabos Gyula hangját hallottam. Annyira jó kis film lehetett volna ebből a '40-es években, ha akkor született volna a könyv!
Érdemes volt rászánni magam arra, hogy közelebbről megismerjem az író munkásságát, és úgy érzem, jól tettem, hogy az Igiturral kezdtem. Talán majd egyszer jön a többi is.
Érdemes volt rászánni magam arra, hogy közelebbről megismerjem az író munkásságát, és úgy érzem, jól tettem, hogy az Igiturral kezdtem. Talán majd egyszer jön a többi is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése