LizaGazdija

Mára szabadnapot vettem ki. 10-ig aludtam, délig relaxáltam, aztán bevásároltam. Utána sütöttem tökös-csokis sütit, főztem ebédet, kicsit feldíszítettem a lakást, majd kifaragtam az idei tököt, közben megnéztem az Addams Family és a Jóbarátok halloweeni részét. Ezek után úgy éreztem, megérdemlek egy Cserpes-féle kakaót, úgyhogy be is szereztem, Cserpeséknél is jó élmény ért, ami még inkább abban erősít meg, hogy engem ott szeretnek, aztán hazajöttem, most nézem a Hocus Pocust, aztán meglátom, lesz-e kedvem/erőm a Bell, Book and Candle-höz, vagy az egy másik napra marad. Nagyon megérdemeltem ezt a kis lazulást, úgy érzem. Nagyon jól is esik. Minimál díszítés a szobában A mosolygós tökben Halloween-csoki van, ofkorsz :) Idén ezt a tököt faragtam. Nem volt egyszerű, de azért csak összejött.  Ilyen szépen világít sötétben.  Ő a tökös-csokis süti. Alapvetően nem muffin, de én muffinformában szeretem sütni, mert akkor nem folyik szét. Ez meg a ruhásszekrény ő

Rávett a kozmetikus. Azért járt sikerrel, mert olyan árat tudott mondani, amitől nem kaptam a szívemhez. Meg azért is, mert már baromira unom a pattanásokat a fejemen, és szeretnék végre megszabadulni tőlük. Állítólag ez majd segít. Az első alkalommal az első gyümölcssavas krém az első pár másodpercben annyira csípett, hogy elakadt a lélegzetem, aztán megszoktam, jó lett. Mondtam is nagy vidáman, hogy hurrá, ez nem is csíp, erre megnyugtatott, hogy majd a harmadik-negyedik alkalommal már nagyon fog, merthogy addigra már elég szépen le fog jönni a bőröm legfelső rétege, és az alatta lévő réteg még nagyon érzékeny lesz. Megnyugodtam, hogyne :) Egy eredmény már most van, egyetlen alkalom után. Nagyon utáltam már egy ideje, hogy kicsit elmélyült az a két kis ránc a szemöldököm közt, mintha folyton ráncolnám a homlokomat. Nos, ez a két ránc az első arckezelés után nyomtalanul eltűnt. Komolyan. Én most ennek úgy, de úgy örülök :) Reméljük, a pattanások is így fognak megszűnni.

a csoport ma elment inni, majd salsa buliba. Ez utóbbi volt a viccesebb. "Megérkeztek a mazsolák" jelleggel be is álltunk a profik közé, gáz is volt, nem kicsit, de a hangulatára ráéreztünk, ezért fogunk menni időnként. Remélhetőleg egyre többet tudunk majd, és egyre kevésbé leszünk cikik :)

ha nem akarom tudni, mennyire kegyetlenek tudnak lenni az emberek. Ez a történet most sokkolt:  http://index.hu/belfold/2013/10/30/nem_segitettek_a_haldoklon_azt_hittek_reszeg/ . Azért hol élünk már?

Jó nagy gödör volt az, amiben az elmúlt két hétben dagonyáztam, és nagyon érdekes, hogy egy mozdulattal sikerült kirántani belőle, és ezúttal még csak nem is én rángattam saját magamat, hanem valaki más rángatott, aki nem is tudta, mit csinál. Ugyanitt nagyon jó érzés órákig írni üzenetet valakinek, aki egészen hasonló hozzám, de mégis teljesen más. Azt majd meglátjuk, hová fut ki ez a történet, én úgy 50-50%-ot látok mindkét lehetséges kimenetelre, de bármelyik is lesz a vége, ez így is tök jó.

jó lehet ez a gif, fogyasszátok szeretettel:  http://i.imgur.com/g3BGFta.gif

Van egy reklám a youtube-on, kb. minden videó előtt bejön, és fogalmam sincs, miről szól, mert még egyszer sem voltam hajlandó végignézni. Úgy kezdődik, hogy gyerekek fedőkkel meg egyéb eszközökkel zajt keltenek, és így sétálnak oda az alvó szülők ágyához. Minden alkalommal azt az érzést ébreszti fel bennem, hogy bár nem ütünk meg kutyát és gyereket, de azért csak odacsapnék, ha megpróbálná ezt a gyerekem. Ez valaki szerint vicces? Én eddig úgy tudtam, van humorérzékem, de most akkor lehet, hogy még sincs.

hazakerült. Feltámadott a gépem, tudok órákat tartani kedvemre. Jobb lenne, ha nem csinálnék ilyeneket, de úgy tűnik, nem nagyon lehet rajtam segíteni. Szétszórt vagyok.

Azért, mert könnyen megeshet, hogy Budafokon felejtjük a laptopunk töltőjét. Még nem döntöttem el, hogy sírjak, nevessek, legyek dühös, vagy valami egyéb opciót válasszak*. Egy biztos: a gép másfél órát bír töltés nélkül. Ja, Budafokra legközelebb egy hét múlva megyek tanítani, meg ugye ki tudja, meddig lesz ott az a töltő. Gratulálok magamnak, szép volt. *Gondolom, holnap korán reggel majd kibuszozom háromnegyed óra keretében, aztán hazabuszozom újabb háromnegyed óra keretében, és akkor lesz töltőm. Ha nem lesz, akkor holnap nem fogok tudni órákat tartani. Az mekkora lenne!

Egy kedves ismerős beszerzett két kis gekkót, nagyon örült nekik, mutatott róluk fényképeket, meg is lepődtem, mert nem is tudtam, hogy egy gekkó ilyen helyes is lehet. Aztán az egyikük egy óvatlan pillanatban lelécelt. Én annyira átéreztem, milyen lehet ez a gazdának, hogy még álmodtam is a történettel. Az milyen? Szerencsére néhány nap után úgy döntött a kis szökevény, hogy ideje hazatérni, úgyhogy most már minden jó, valószínűleg én sem fogok többet gekkóval álmodni :D Erről a mizériáról eszembe jutott, az milyen volt, amikor a hörcsögöm, Vivien lépett le egyszer. Nagyon szégyelltem magam: azért tudott kijutni a terráriumból, mert éjjel beesett hozzá az emeletes ágyról a párnám, ő meg kimászott rajta. Nem is lett meg soha többet, bár mindig hagytunk neki kaját, ami el is fogyott - évekig. Még egyszer láttuk, megjelent a konyhában a radiátor alatt, amikor már nem is laktunk itt, de egyikünk sem merte megfogni, mert akkorára hízott, mint egy patkány. (Az is lehet, hogy csak nekem

mint egy kis hajnali rosszullét.

Danival neveztünk be erre a túrára, ami szombaton 5-kor indult a Déli mellől, és este fél 11-re ért vissza. Közben volt négy-négy óra buszozás plusz fél-fél óra pihenő, na meg egy szép túra. Nagyon jó időnk volt, október végéhez és hegyvidékhez képest meg aztán pláne: végig sütött a nap, sehol egy felhő, és volt vagy 20-22 fok. A Myrafällénél gyönyörű vízeséseket láttunk, a Steinwandklammban meg gyönyörű sziklákat, és még jó magas létrát is lehetett mászni. Meg volt azért turistaház is, ahol lehetett pihengetni, enni-inni. Kétszer is. Mindkét természetvédelmi területre (Myrafälle és Steinwandklamm) belépő ellenében lehet bemenni, de ez nem egy nagy összeg, felnőtteknek 2 euró, gyerekeknek 1, csoportban érkezőknek 1,60. Jól éreztük magunkat, jól elfáradtunk (részben azért, mert fél 12-kor sikerült lefeküdni aludni, és 3-kor keltünk). Minden szép és jó. Leparkoltunk, és megnéztük magunknak azt a sziklát: oda fogunk felmászni A Myrafälle bejáratánál A vízesések egy része

Még valamikor nagyon-nagyon régen, vagy 9-10 éve sikerült ide regisztrálnom, máig sem tudom, hogyan. Azóta néha jönnek üzenetek, hogy itt van 12 tag, akiket mindenképp meg kell ismernem, lépjek már be. Nem lépek. A héten aztán rákattintottam egy ilyen linkre, és ezzel olyan lavinát indítottam el, hogy alig bírtam magam kiásni alóla. Alig töltődött be az oldal, már jött is egy-egy üzenet öt embertől, hogy "hello beautiful" meg ilyenek. Ezen először röhögtem, mondván, nincs is beállítva profilképem, de aztán utánajártam, és kiderült, hogy mégis. Egy tíz éve készült kép, ami akkoriban nagyon jónak tűnt. Megpróbáltam válaszolni az öt embernek, mert mégis milyen bunkóság már, ha szólnak az emberhez, ő meg nem válaszol. Mire válaszoltam, addigra jött még öt. És még öt. Nagyon durva volt. Főleg afrikai és ázsiai pasik, akiknek nagyon kellett volna valamiért a telefonszámom, illetve azoknak, akik Pesten laknak, a címem is jól jött volna. Két órára ragadtam ott, ennyi időbe telt udv

nagyon érdekes napom volt. Egy részét biztosan elmesélem majd, egy másik részét meg egyelőre nem, és majd meglátjuk, később meggondolom-e magam. Ami már most publikus: bakancsos túrán voltunk Danival Ausztriában, a Myrafälle és a Steinwandklamm volt a két úti cél, és lesz majd róla írás sok-sok képpel*. Amikor eljöttem a kávézóból, és tudatosult bennem, hogy megint vannak hétvégéim, az volt az első dolgom, hogy lefoglaltam ezt a kirándulást a család kedvenc kirándulós cégénél. Mondhatni, ez egy ilyen ünnepi kirándulás volt. Majd meglátjuk, hogy csak a hétvégéim visszanyerését ünnepeltem-e vele. *Át kellene gondolnom, normális dolog-e egy egynapos kiránduláson ellőni 215 fotót, ha ebből aztán 30-40 darabot ítélek jónak.

amelynek keretében megtanulok egyedül boldog lenni, nehezebbnek tűnik, mint gondoltam. Erre utal az, hogy csak eszembe jutott, hogy az idei 15 esküvő után jövőre legalább 10 babára számíthatok, és ennek hatására fél órát bőgtem. Van hová fejlődni, azt hiszem. Nem tudom pontosan, hogyan álljak neki, de első lépésnek beruházok egy siklóernyős tanfolyamra* meg egy hátmasszázsra. A többi majd kialakul. * Igen, arra, amiről a múltkor a wingsuitos tragédia után lebeszéltem magam. Mondván, ennél már úgysem lehet rosszabb, akkor meg miért ne repkedjek.

- K. akkor ment nyaralni, amikor én, de napra pontosan, és napra pontosan akkor is jött haza, így egy edzésről sem hiányoztam. - K. akkor ment üzleti útra, amikor én beteg voltam, így egy edzésről sem hiányoztam. - Mivel kicsit megint viharvert a lelkem, úgy döntöttem, rohadtul megérdemlem, hogy a jövő csütörtököt, Halloween napját teljes egészében magamra szánjam, reggeltől estig, hogy egész nap csak az ünneppel foglalkozzak. Azt volt a legnehezebb keresztülverni magamon, hogy nem megyek edzésre, de végül is sikerült. Nem egészen egy órával később az edzésen K. bejelentette, hogy jövő csütörtökön nem lesz edzés. Most mondja valaki, hogy nem vagyunk teljesen egy hullámhosszon! Megjegyzés: Ugyan néha van helyettesítés, ha K. nem tud órát tartani, de én egyszer kipróbáltam a helyettesítést, és az egy életre elég is volt. Olyan gagyi órán még soha nem voltam, mint akkor, pedig jártam már néhány oktatónál stepen. A többiek mazochisták, néhányan mindig mennek helyettesítésre, és min

Nem tudom, nekem azért undorító, hogy valaki, miután elüt egy babakocsit, ezzel megöl két kisbabát, azt merészeli kérni, hogy adják vissza a jogosítványát, mert nem szegte meg a KRESZ-t, csak véletlenül úgy alakult, hogy az a babakocsi elütődött, a gyerekek meg meghaltak. Nagyon-nagyon durva. Nyilván a körülmények a hibásak meg a szülők, lehet, hogy a kisbabák is, egy biztos: ő nem. Mennyire nem bírom az ilyen hozzáállást.

Kedden csak hárman voltunk K-nál stepen, négyen a második órán. Erre ő így reagált: "Már megfigyeltem, hogy az jár rendszeresen edzésre, akinek semmi szüksége sincs rá, mert tök jól néz ki." Hát, ezt magamra vettem, gondoltam, nekem is szól, nem csak a két vagy három másik lánynak (nem emlékszem, melyik órán mondta), és tök jólesett. A mai stepen sok volt az új ember, kicsit meg is ijedtem, mikor mondta K., hogy akkor most "lájtos" órát tartunk, miután pont nemrég öntöttem szavakba, miért nem szeretem a "lájtos" dolgokat. Na, a "lájtos" óra nála azt jelentette, hogy kis egységekben tanította be a koreográfiát, tehát egyszerre nem nyolc, hanem négy ütemet néztünk meg. Én annyira pörögtem, hogy csak úgy pattogtam, mint a gumilabda. (Nem feltétlenül szeretnék részleteket mesélni, maradjunk annyiban, hogy ma is bőven volt mit kiugrálni magamból.) Az óra végén odajött hozzám az egyik új lány, aki mögöttem állt, és a következőt mondta (én állok legel

1. Az Unicum csodaszer. Annyira rosszul voltam tegnap este, hogy már nem tudtam magammal mit kezdeni. Unicum évek óta mindig van itthon, évi kb. egy deci fogy el belőle, akkor nyúlok hozzá, ha olyan gáz a helyzet, mint tegnap. Most nem azt csinálta, amit vártam tőle, de elmúlt a gyomorfájás, a torokfájás, már nem érzem úgy, mintha a torkomon akadt volna egy vattapamacs. Igaz, a hasam felfújódott és bekeményedett, de ez legalább fájdalommal nem jár, csak hülyén néz ki. Szóval az Unicum csodaszer, ha még nem mondtam volna. 2. Szeretett volna kifogni rajtam a technika, de nem hagytam magam. Megkaptam a következő fordítási munkámat, szerettem volna rátenni a könyvet Kindle-re, hogy el tudjam kezdeni olvasni. Doc formátumban kaptam, és akárhogy próbálkoztam, nem akart rámenni a kis gépemre, és az ingyenes Kindle által támogatott formátumra konvertáló programom sem akart kezdeni vele semmit. Ekkor cselhez folyamodtam: ingyenes, online programmal pdf-fé változtattam a doc-ot, majd azt átkon

Mama 78. születésnapja, Ibolya néni halálának 5. évfordulója (ő még mindig csak 56 éves lenne).

Megvolt az év első kirándulása, már ha a hótalpas túrát nem számítjuk. Elég szégyen, hogy ilyen sokáig kellett rá várni, de a fő, hogy ez is eljött. Négyen mentünk: Blanka, Gyöngyvér, Zoli (Gyöngyvér barátja) meg én. 10-kor találkoztunk a Moszkván, és a következő útvonalon haladtunk: Hűvösvölgy --> Erzsébet-kilátó --> Normafa --> Moszkva tér. Volt benne jó kis mászás, aztán sok szintben gyaloglás is, meg kilátás meg rétes. Meg csodaszép idő. Azért a pulcsi elkélt, de nagyon szépen sütött a nap, és egy darabig kifejezetten meleg is volt. Képriport következik. Blanka a képek egyikén sem szerepel, de ott volt, elhihetitek. Nagyrét Őszi erdő, gyönyörű Avarban trappolni jó! Egyikünk lelkesen sziklát is mászott. Gyöngyvér pakol Szépjuhászné, gyermekvasút-állomás (nem tudom, hogy keveredtünk ide, nem erre akartam jönni, de végül is elértük a kilátót, és abból az irányból, amelyikből szerettük volna) Útitársak, akik közül egyik sem Blanka Bl