Kalandok
- Már nem szeretem a mézes teát, pedig még csak kb. három litert ittam tegnap este óta. A NeoCitran-undor kifejlesztése folyamatban van.
- Megint ott tartok, hogy 20 percre is lefekszem aludni, akár napi többször is. Ma egy csomót rohantam meg dolgoztam, de amikor adódott fél óra szünet, abból 20 percet alvással töltöttem. Nagyon-nagyon fáradt vagyok. Ha helyrerázódik rendesen a lelkem, akkor biztos elmúlik majd ez is meg a nátha is, ugye? Ugye?!
- A fene se hitte volna, hogy a suliban a beíratás ilyen durva tud lenni. Olyan emlékeim voltak erről az elmúlt évekből, hogy az ember üldögél, olvassa a kis könyvét, aztán néha jön egy diák, akkor neki adni kell mindenféle papírt (két- vagy háromfélét), aztán össze kell tőle szedni a papírokat, aztán lehet olvasni megint. Ehhez képest kb. percenként jött most be valaki a könyvtárba, ahol a buli volt, hatféle papírt kellett osztani, és kétpercenként elkészült valaki a töltögetéssel. Konkrétan azt sem tudtam, hol áll a fejem, egy ponton még azt is fontolóra vettem, hogy most leülök és sírok, de végül kifizetődőbbnek tűnt kibírni. A négy óra egy pillanat alatt hussant el.
- Hazafelé összefutottam egy kutyával, aki valamiért többeknek nekiment. Egy ilyen kis földszintes keverék volt, nem veszélyes, de nagyon csúnyán vicsorgott, morgott, ugatott és rohant neki embereknek. Engem is megtalált, miután két nő sikítva elmenekült előle. Érdekes módon nem ijedtem meg, pedig nagyon csúnyán vicsorgott és morgott, és elég gyorsan közeledett. Azt csináltam, hogy leengedtem az esernyőmet, hogy ő is lássa onnan a járda szintjéről, hogy az egy esernyő, egészen finoman, csak úgy érzéssel meglengettem az orra előtt, közben nem is fordultam hátra, és mentem tovább abban a tempóban, mint addig, majd hátranézve a következőt mondtam neki: "Jól gondold meg, mit csinálsz, mert hozzád vágom!" (Mármint az esernyőt.) A kutya erre megállt, jól meggondolta, majd sarkon fordult, és elment. Jól döntött. Tényleg megdobtam volna esernyővel, akármilyen cuki volt is.
- Vettem egy cipőt a pultoskodáshoz. Deichmannos, szóval várhatóan pár hónapnál nem bír ki többet, de a célnak megfelel, jó eséllyel tudok majd benne állni-járni nyolc-tizenhat órát.
- Amúgy eltűnt az őszi depim. Ha nem jön vissza, akkor elmondhatom, hogy rekord gyorsasággal épültem fel belőle idén, wow.
- Megint ott tartok, hogy 20 percre is lefekszem aludni, akár napi többször is. Ma egy csomót rohantam meg dolgoztam, de amikor adódott fél óra szünet, abból 20 percet alvással töltöttem. Nagyon-nagyon fáradt vagyok. Ha helyrerázódik rendesen a lelkem, akkor biztos elmúlik majd ez is meg a nátha is, ugye? Ugye?!
- A fene se hitte volna, hogy a suliban a beíratás ilyen durva tud lenni. Olyan emlékeim voltak erről az elmúlt évekből, hogy az ember üldögél, olvassa a kis könyvét, aztán néha jön egy diák, akkor neki adni kell mindenféle papírt (két- vagy háromfélét), aztán össze kell tőle szedni a papírokat, aztán lehet olvasni megint. Ehhez képest kb. percenként jött most be valaki a könyvtárba, ahol a buli volt, hatféle papírt kellett osztani, és kétpercenként elkészült valaki a töltögetéssel. Konkrétan azt sem tudtam, hol áll a fejem, egy ponton még azt is fontolóra vettem, hogy most leülök és sírok, de végül kifizetődőbbnek tűnt kibírni. A négy óra egy pillanat alatt hussant el.
- Hazafelé összefutottam egy kutyával, aki valamiért többeknek nekiment. Egy ilyen kis földszintes keverék volt, nem veszélyes, de nagyon csúnyán vicsorgott, morgott, ugatott és rohant neki embereknek. Engem is megtalált, miután két nő sikítva elmenekült előle. Érdekes módon nem ijedtem meg, pedig nagyon csúnyán vicsorgott és morgott, és elég gyorsan közeledett. Azt csináltam, hogy leengedtem az esernyőmet, hogy ő is lássa onnan a járda szintjéről, hogy az egy esernyő, egészen finoman, csak úgy érzéssel meglengettem az orra előtt, közben nem is fordultam hátra, és mentem tovább abban a tempóban, mint addig, majd hátranézve a következőt mondtam neki: "Jól gondold meg, mit csinálsz, mert hozzád vágom!" (Mármint az esernyőt.) A kutya erre megállt, jól meggondolta, majd sarkon fordult, és elment. Jól döntött. Tényleg megdobtam volna esernyővel, akármilyen cuki volt is.
- Vettem egy cipőt a pultoskodáshoz. Deichmannos, szóval várhatóan pár hónapnál nem bír ki többet, de a célnak megfelel, jó eséllyel tudok majd benne állni-járni nyolc-tizenhat órát.
- Amúgy eltűnt az őszi depim. Ha nem jön vissza, akkor elmondhatom, hogy rekord gyorsasággal épültem fel belőle idén, wow.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése