Blue Jasmine (2013)
Réka írt nekem csütörtök délután, hogy aznap kapott egy ingyenjegyet, amit bármilyen filmre felhasználhat, de csak aznap, nem akarok-e megnézni vele valamit. Kicsit korlátozottak voltak a lehetőségeink, mivel én 10-ig edzésen voltam, és azt nem akartam kihagyni, mert előtte két és fél hétig nem volt K. (meg egy hétig én sem), és nagyon hiányzott már a mozgás. Úgyhogy végül is a fél 11-es Blue Jasmine-ra esett a választásunk, a Westendben néztük meg. Annyit tudtam róla, hogy Woody Allen filmje, és hogy messze esik a szokásos idétlenkedéstől. Nagyon kíváncsi voltam rá, egyébként is megnéztem volna, és nagyon örültem, hogy kivételesen nem egyedül megyek moziba, és annak is, hogy találkozhatok Rékával.
A cím mindjárt előrevetíti, milyen hangulatú filmet fogunk látni. Lehet úgy értelmezni, hogy a főszereplő életében meghatározó Blue Moon című szám változata, de úgy is, hogy Jasmine-nál állandósult, hogy "blue", azaz lehangolt.
Jasmine, aki Jeanette néven nőtt fel, de ezt a nevet nem találta eléggé úrinőhöz illőnek, élete legnehezebb időszakát éli át. A férjéről kiderül, hogy egész házasságuk alatt gyakorlatilag mindenkivel megcsalta, aki szembejött vele az utcán, ráadásul csalás miatt leültetik. Mivel mindenét elveszíti, Jasmine úgy dönt, egy időre a húgához költözik, akit egyébként pont az ő férje tett tönkre. New Yorkból San Franciscóba repül. A két lány egészen más személyiség: Jasmine úrinő, beképzelt, sekélyes, egyetlen életcélja van: gazdag férjet fogni, aki extravagáns ékszereket vesz neki. Ginger, a húg, teljesen átlagos, gyermekeit egyedül nevelő anyuka, aki ugyan nem túl okos, de a magához való esze megvan, kedves, természetes, szerethető. Jasmine nagyon rosszul van: az utcán magában beszél, hisztériás és pánikrohamai vannak, ráadásul úgy kapkodja befelé a Xanaxot, mint más a cukorkát, aztán leöblíti némi töménnyel, mindezt naponta sok alkalommal. Természetesen nem bírja elviselni a húga "lerobbant" otthonát (nálunk szerintem ez egy teljesen jó kis lakásnak számít), a nem túl kulturált pasiját és a hangoskodó gyerekeit, mindenbe bele akar szólni, közben nagyon keresi a gazdag férjet, de nem tud elszakadni Hal, a férje emlékétől.
Nagyon megsajnáltam ezt a nőt. Rettenetes lehet a mesés gazdagság után ilyen mélyre zuhanni - egészen az alsó középosztályig. Ha az ember még soha életében nem dolgozott, mert nem szorult rá, nagyon nehéz lehet dolgozó nővé válni. Rettenetes lehet ilyen felszínesnek lenni is. Az egész film alatt két gondolat motoszkált bennem: Milyen ember az ilyen? El kellene menni orvoshoz, hátha tudna segíteni. Mondják, hogy az ilyen súlyos pszichés zavarban szenvedő beteg sértéseit nem kell, sőt nem szabad magunkra menni, akkor is segíteni kell, akármit vagdos a fejünkhöz, akármilyen igazságtalan és durva legyen is. De ez egyáltalán nem könnyű, ezért Gingernek csak egy ideig sikerül lenyelnie a sértéseket. Emiatt aztán mindkettőjüket sajnáltam.
Az a kegyetlen a filmben, hogy nincs befejezése. Nincs megoldás, nincs feloldás, egy mélypont után jön a vége főcím. Nem tudjuk meg, mi lesz végül Jasmine sorsa, talpra áll-e valaha. Ez jó alkalmat teremt arra, hogy az ember beszélgessen erről a barátnőjével, illetve hogy vérmérsékletének megfelelően tragikus vagy kevésbé tragikus folytatást képzeljen el.
Én eddig csak bohóckodást láttam Woody Allentől. Abból sem túl sokat, de amit igen, azt szerettem (pl. Süti, nem süti, Holly Woody történet, A Jade skorpió átka). Ez a film még a bohóckodásoknál is sokkal jobb. Elgondolkodtatott, megérintett, még a zenéje is tökéletes volt, nem kizárt, hogy megnézem még máskor is. 10 pontos.
Az előzetes egészen bénán sikerült, ennél sokkal-sokkal jobb a film.
Jasmine, aki Jeanette néven nőtt fel, de ezt a nevet nem találta eléggé úrinőhöz illőnek, élete legnehezebb időszakát éli át. A férjéről kiderül, hogy egész házasságuk alatt gyakorlatilag mindenkivel megcsalta, aki szembejött vele az utcán, ráadásul csalás miatt leültetik. Mivel mindenét elveszíti, Jasmine úgy dönt, egy időre a húgához költözik, akit egyébként pont az ő férje tett tönkre. New Yorkból San Franciscóba repül. A két lány egészen más személyiség: Jasmine úrinő, beképzelt, sekélyes, egyetlen életcélja van: gazdag férjet fogni, aki extravagáns ékszereket vesz neki. Ginger, a húg, teljesen átlagos, gyermekeit egyedül nevelő anyuka, aki ugyan nem túl okos, de a magához való esze megvan, kedves, természetes, szerethető. Jasmine nagyon rosszul van: az utcán magában beszél, hisztériás és pánikrohamai vannak, ráadásul úgy kapkodja befelé a Xanaxot, mint más a cukorkát, aztán leöblíti némi töménnyel, mindezt naponta sok alkalommal. Természetesen nem bírja elviselni a húga "lerobbant" otthonát (nálunk szerintem ez egy teljesen jó kis lakásnak számít), a nem túl kulturált pasiját és a hangoskodó gyerekeit, mindenbe bele akar szólni, közben nagyon keresi a gazdag férjet, de nem tud elszakadni Hal, a férje emlékétől.
Nagyon megsajnáltam ezt a nőt. Rettenetes lehet a mesés gazdagság után ilyen mélyre zuhanni - egészen az alsó középosztályig. Ha az ember még soha életében nem dolgozott, mert nem szorult rá, nagyon nehéz lehet dolgozó nővé válni. Rettenetes lehet ilyen felszínesnek lenni is. Az egész film alatt két gondolat motoszkált bennem: Milyen ember az ilyen? El kellene menni orvoshoz, hátha tudna segíteni. Mondják, hogy az ilyen súlyos pszichés zavarban szenvedő beteg sértéseit nem kell, sőt nem szabad magunkra menni, akkor is segíteni kell, akármit vagdos a fejünkhöz, akármilyen igazságtalan és durva legyen is. De ez egyáltalán nem könnyű, ezért Gingernek csak egy ideig sikerül lenyelnie a sértéseket. Emiatt aztán mindkettőjüket sajnáltam.
Az a kegyetlen a filmben, hogy nincs befejezése. Nincs megoldás, nincs feloldás, egy mélypont után jön a vége főcím. Nem tudjuk meg, mi lesz végül Jasmine sorsa, talpra áll-e valaha. Ez jó alkalmat teremt arra, hogy az ember beszélgessen erről a barátnőjével, illetve hogy vérmérsékletének megfelelően tragikus vagy kevésbé tragikus folytatást képzeljen el.
Én eddig csak bohóckodást láttam Woody Allentől. Abból sem túl sokat, de amit igen, azt szerettem (pl. Süti, nem süti, Holly Woody történet, A Jade skorpió átka). Ez a film még a bohóckodásoknál is sokkal jobb. Elgondolkodtatott, megérintett, még a zenéje is tökéletes volt, nem kizárt, hogy megnézem még máskor is. 10 pontos.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése