Belém se fér ekkora öröm!

Írt a kiadótól a szerkesztő, akivel együtt szoktunk dolgozni, hogy megjött a nyáron megjelent könyvem második kötete, szóljak, ha készen vagyok azzal, amit most csinálok, mert küldené, amint lehet. Úristen, mennyire jó!!! Legszívesebben rávetném magam a mostani könyvre, reggeltől estig ezt csinálnám minden nap, hogy a végére érjek két hét alatt (egyébként kivitelezhető lenne, gyorsan haladok vele, ha éppen van rá időm), és akkor már kezdhetném is a második kötetet.

Hú, annyira örülök, alig bírok megülni egy helyben!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai