Hogy mára is legyen valami
Nem vagyok túl közlékeny hangulatban, de azért három dolgot is mondok.
1. Ma először megállás nélkül futottam körbe a Margitszigetet, és erre igen büszke vagyok. Igaz, így is 33 perc (egész pontosan 33:26) lett, mint a legutóbbi két alkalommal egy megállással, de számítottam rá, hogy ha nem nyújtok közben, akkor egy ponton le fogok lassulni, és ugyanott leszek időben, mintha fél percet nyújtottam volna, és tényleg így történt. A nem felületi sérült lábam egész szépen bírta, csak a végén kezdett tiltakozni, de akkor már csak kb. 100 méter volt hátra, azt már kibírta.
2. A TBBT-nek végére értem, hüpp-hüpp. Tök jól lehetett reggeli közben szórakozni rajta, mert csak 20 perc egy rész, és annyi amúgy is kell a reggelihez meg a magamhoz téréshez. De mivel elfogytak a részek, átálltam a Castle-re, amit viszont csak este tudok nézni, mert ott 45 perc egy epizód. És ma belefutottam a történelmi mélypontba. Ennyire gáz részt még nem forgattak szerintem, iszonyú volt, bár tény, hogy kínomban is röhögtem. Egy forgatócsoport követte a nyomozást, mindent felvettek, mindenhol ott voltak a kameráik, és ettől mindenki meghülyült és teljesen természetellenesen kezdett viselkedni. A hátamon felállt a szőr, annyira rossz volt. Remélem, több ilyen zseniális ötlet nem lesz már az évadban.
3. Azon gondolkodom mostanában, vajon megfelelő szünidei elfoglaltság-e egy ránézésre óvodás meg egy ránézésre alsó tagozatos kisfiú számára, hogy hónapokon át heti hat napon kb. reggel 8-tól este 9-ig ácsorogjanak/futkározzanak az Üllői út és a Ferenc körút sarkára kihelyezett könyvárus bódé környékén, ahol apukájuk dolgozik. Erős a gyanúm, hogy nem jól van ez így. Nagyon nem. Pedig tízből kilenc esetben ott vannak, amikor arra járok. Annyira szomorú. Meg aggódom a tüdejük miatt is... Csak nem annyira jó buli egész álló nap a kipufogógázt szívni. Persze, nem ismerem a körülményeket, nem tudok semmit, ne is ítélkezzek, de azért csak elfacsarodik a szívem, amikor meglátom szerencsétleneket.
1. Ma először megállás nélkül futottam körbe a Margitszigetet, és erre igen büszke vagyok. Igaz, így is 33 perc (egész pontosan 33:26) lett, mint a legutóbbi két alkalommal egy megállással, de számítottam rá, hogy ha nem nyújtok közben, akkor egy ponton le fogok lassulni, és ugyanott leszek időben, mintha fél percet nyújtottam volna, és tényleg így történt. A nem felületi sérült lábam egész szépen bírta, csak a végén kezdett tiltakozni, de akkor már csak kb. 100 méter volt hátra, azt már kibírta.
2. A TBBT-nek végére értem, hüpp-hüpp. Tök jól lehetett reggeli közben szórakozni rajta, mert csak 20 perc egy rész, és annyi amúgy is kell a reggelihez meg a magamhoz téréshez. De mivel elfogytak a részek, átálltam a Castle-re, amit viszont csak este tudok nézni, mert ott 45 perc egy epizód. És ma belefutottam a történelmi mélypontba. Ennyire gáz részt még nem forgattak szerintem, iszonyú volt, bár tény, hogy kínomban is röhögtem. Egy forgatócsoport követte a nyomozást, mindent felvettek, mindenhol ott voltak a kameráik, és ettől mindenki meghülyült és teljesen természetellenesen kezdett viselkedni. A hátamon felállt a szőr, annyira rossz volt. Remélem, több ilyen zseniális ötlet nem lesz már az évadban.
3. Azon gondolkodom mostanában, vajon megfelelő szünidei elfoglaltság-e egy ránézésre óvodás meg egy ránézésre alsó tagozatos kisfiú számára, hogy hónapokon át heti hat napon kb. reggel 8-tól este 9-ig ácsorogjanak/futkározzanak az Üllői út és a Ferenc körút sarkára kihelyezett könyvárus bódé környékén, ahol apukájuk dolgozik. Erős a gyanúm, hogy nem jól van ez így. Nagyon nem. Pedig tízből kilenc esetben ott vannak, amikor arra járok. Annyira szomorú. Meg aggódom a tüdejük miatt is... Csak nem annyira jó buli egész álló nap a kipufogógázt szívni. Persze, nem ismerem a körülményeket, nem tudok semmit, ne is ítélkezzek, de azért csak elfacsarodik a szívem, amikor meglátom szerencsétleneket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése