Hangulati plusz-mínusz

Pozitív: Ugyan utálok nagyon barna lenni, de nagyon könnyen barnulok, így most már úgy nézek ki, mint egy... mint egy... egy étcsoki. Mivel a mára jósolt hőséget nagyon durvának éreztem, úgy gondoltam, a fehér ruhámban fogok rohangászni, amihez a fehér cipőmet fogom felvenni. Nagyon keményen nézek ki benne. Álltam egy mozgólépcsőn, aminek az oldala sötétített üveg, és néztem benne magamat (deréktól lefelé látszottam). Úgy néztem ki, mint a láthatatlan ember: csak a fehér ruha meg a fehér cipő világított, közte nem látszott semmi, de egyáltalán semmi. Ez jutott eszembe (másodikként a láthatatlan ember után), és nagyon mosolyogtam rajta:

Nem pont ez a csapat ugrott be. Szerintem a 4 for Dance-nek volt egy előadása, amiben fehér kalap, kesztyű meg cipő volt rajtuk, és csak ezek a részeik látszottak tánc közben, különben úgy néztek ki, mint a láthatatlan ember kalapban, kesztyűben és cipőben.

Negatív: Nem szeretek orvoshoz járni, mert félek, hogy nem mond jót, és most elmentem, és nem mondott jót. Nem kell megijedni, nincs olyan nagy baj, de nekem elsőre annak tűnt, ezért órákig az ájulás kerülgetett, meg remegett kezem-lábam. Gondoltam, idegeim megnyugtatásának érdekében sütök muffint, erre megégettem magam a folyamat végén (rátámaszkodtam csuklóval a halogén sütő fémperemére, miközben hústűvel néztem, készen van-e már a süti, nem volt jó ötlet). Végül az volt a nyerő, hogy levonultam a légkondicionált Cserpesbe, vettem egy habos kakaót, és annak iszogatása közben végigolvastam a fordításom utolsó ötven oldalát, és közben zene meg vidámság meg emberek voltak körülöttem, és így másfél óra alatt lehiggadtam.