Vasárnap
A reggelt úgy indítottam, hogy előbb az asztalomba, majd az ajtófélfába könyököltem bele egy-egy derekasat. A második esetnél le kellett ülnöm a földre, annyira fájt. Most van szép, színes könyököm, ami érintésre rendkívül érzékeny, és korlátozott mértékben hajlik. Váratlan vendégem még nincs, de két ekkora ütés után valami nagy durranásra számítok. (Csak annyit kérek, hogy kellemes meglepetés legyen.)
Kimentem anyuékhoz, ahol is ebédeltünk, beszélgettünk, szóval elvoltunk. Jó volt. Miután hazaértem, ledőltem aludni, és ez nem bizonyult rossz ötletnek, mert ébredés után egészen normálisan éreztem magam. Végül elmentem sétálni a kutyával, ami jó szokott lenni rosszkedv ellen, ha a kutya jól viselkedik. Közepesen volt jó. Összefutottunk egy volt osztálytársammal, ugyanazzal, akivel a Dagályon, homokzsákpakolás közben. Érdekes, hogy soha nem jön szembe egyetlen jedlikes sem az utcán, csak ő egyedül.
Most meg üldögélek itthon, egyedül, és ez nem jó nekem, de nincs mit tenni, ez jut. Annak érdekében, hogy ne legyen rossz, azt hiszem, mesét fogok nézni. Jó eséllyel a Don Quijote szamarancsát, mert azt megtaláltam a Youtube-on, de még az is lehet, hogy a Gru DVD-t veszem elő, hiszen azt a történetet úgyis át kell ismételni a második rész megtekintése előtt. De lehet, hogy majd csak közvetlenül a mozizás előtt kerítek rá sort, és most mégis jöhet a szamarancs. Közben gyomorgörcsöm van a holnaptól, mert félek, hogy el fogok veszíteni szem elől olyan embereket, akik fontosak nekem, és egyikünk sem tudja befolyásolni azt, ami történni fog. Pedig nem vesznének el végleg akkor sem, ha az történne, amit nem szeretnék, mert akkor is elérhető közelségben maradnának, de akkor is, én nagyon szeretném, hogy ott maradjanak, ahol most vannak. Csak ez a három ember, légyszi, a többieket lehet vinni!
Meg itt a szomorkodás közepette eszembe jutott, hogy nekem van ám dolgom.
1. Meg kell nézni a Cirkusz aktuális előadását, mielőtt még lekerül a műsorról.
2. El kell menni a Vidámparkba még legalább két-három alkalommal, hogy megérje a bérlet. Jó lenne nem egyedül menni, hanem valakivel. Azt sem bánom, ha ez a valaki fel mer ülni a számomra ijesztő játékokra, mert akkor én is fel merek. De ha nem mer, az se baj, csak jöjjön.
Olyan feszültség van bennem, és olyan nagyon unom. Vége lehetne már.
Kimentem anyuékhoz, ahol is ebédeltünk, beszélgettünk, szóval elvoltunk. Jó volt. Miután hazaértem, ledőltem aludni, és ez nem bizonyult rossz ötletnek, mert ébredés után egészen normálisan éreztem magam. Végül elmentem sétálni a kutyával, ami jó szokott lenni rosszkedv ellen, ha a kutya jól viselkedik. Közepesen volt jó. Összefutottunk egy volt osztálytársammal, ugyanazzal, akivel a Dagályon, homokzsákpakolás közben. Érdekes, hogy soha nem jön szembe egyetlen jedlikes sem az utcán, csak ő egyedül.
Most meg üldögélek itthon, egyedül, és ez nem jó nekem, de nincs mit tenni, ez jut. Annak érdekében, hogy ne legyen rossz, azt hiszem, mesét fogok nézni. Jó eséllyel a Don Quijote szamarancsát, mert azt megtaláltam a Youtube-on, de még az is lehet, hogy a Gru DVD-t veszem elő, hiszen azt a történetet úgyis át kell ismételni a második rész megtekintése előtt. De lehet, hogy majd csak közvetlenül a mozizás előtt kerítek rá sort, és most mégis jöhet a szamarancs. Közben gyomorgörcsöm van a holnaptól, mert félek, hogy el fogok veszíteni szem elől olyan embereket, akik fontosak nekem, és egyikünk sem tudja befolyásolni azt, ami történni fog. Pedig nem vesznének el végleg akkor sem, ha az történne, amit nem szeretnék, mert akkor is elérhető közelségben maradnának, de akkor is, én nagyon szeretném, hogy ott maradjanak, ahol most vannak. Csak ez a három ember, légyszi, a többieket lehet vinni!
Meg itt a szomorkodás közepette eszembe jutott, hogy nekem van ám dolgom.
1. Meg kell nézni a Cirkusz aktuális előadását, mielőtt még lekerül a műsorról.
2. El kell menni a Vidámparkba még legalább két-három alkalommal, hogy megérje a bérlet. Jó lenne nem egyedül menni, hanem valakivel. Azt sem bánom, ha ez a valaki fel mer ülni a számomra ijesztő játékokra, mert akkor én is fel merek. De ha nem mer, az se baj, csak jöjjön.
Olyan feszültség van bennem, és olyan nagyon unom. Vége lehetne már.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése