Multikulti pt. 23421

Hétfőn a babonákról beszélgettünk a koreai kislányokkal, mert a First Conditionalt ez a téma jól feldobja. Megkérdeztem őket, milyen babonák vannak Koreában, de csak olyanokat mondtak, amik a világ elég sok országában jelen vannak, például nálunk is*. (A négylevelű lóhere szerencsét hoz, a fekete macska meg balszerencsét.) Szerencsére készültem erre a beszélgetésre, kicsit utánanéztem a témának, ezért aztán tudtam mondani nekik, hogy azt olvastam, nem szabad éjjel körmöt vágni. Erre felderült az arcuk, mondván, ja, tényleg, az csak Koreában van. Megkérdeztem, miért. Elmesélték.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki egy éjjel levágta körmét, és aztán otthagyta a padlón. (Ömm...) De ekkor megjött a holló vagy varjú, ellopta a levágott körmöt, és azt felhasználva átváltozott a kisfiúvá. Másnap adta magát a feladat: ki kellett deríteni, melyik az igazi és melyik a hamis fiú. A fiú apja úgy gondolta, valamilyen papírfecnivel fogja bebizonyítani a fia, hogy ő az igazi, de a fiú ostoba módon nem tartotta magánál a papírfecnit, hanem kitette a zsebéből, a hamis fiú meg nyilván ellopta. Aztán nem emlékszem a továbbiakra, de a lényeg, hogy valamilyen módon az igazi fiú mégis meggyőzte az apját, hogy a másik a hamis fiú, és akkor megölték a másikat. És boldogan éltek, míg meg nem haltak. És ezért nem tanácsos éjjel körmöt vágni, majd a levágott körmöt a földre dobálni. (Ömm...)

Senki sem mondhatja, hogy nem izgalmas más népek lelkében turkálni.


*Btw, arról tudtatok, hogy a napraforgó nálunk gazdagságot hoz? Ezt is a kislányoktól tudtam meg. Néztek is elég érdekesen, hogyan lehet az, hogy van magyar babona, amit nem ismerek. Well... Hétfőn is érdemes volt felkelni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai