Köszönet az önkénteseknek

Az étterem, ahol tegnap szivattyút felügyeltem, kihirdette, hogy az önkéntesek munkájáért hálából bográcsozást fognak rendezni két hét múlva, ahová mindenkit várnak szeretettel, aki segített nekik. Ezt nekem tegnap személyesen mondta az egyik munkatársuk, majd délután egy másik a nagy, közös Facebook oldalon és a saját profilján is közhírré tette.

A személyes profilra érkezett a hozzászólás, miszerint ekkora bogrács nem is létezik. Válasz: hát, az biztos, és egyébként lesz meglepetés is. Reakció: az biztos, hogy lesz meglepetés, amikor beállít az a sacc per kábé ezer ember, aki segített az árvíztől megmenteni az éttermet. (Mert ugyan a szolgálati helyiségek kb. tönkrementek, de maga az étterem nagyjából megúszta a kalandot.) És akkor erre a következő válasz érkezett, amitől nekem leesett az állam: majd fognak szűrni, mégpedig oly módon, hogy csak azt hívják meg, aki egynél többször ment oda az árvíz idején dolgozni.

Ez mi már? Nyilván nem magamat sajnálom, aki nettó négy órát áldoztam rájuk utazással együtt, mert én fizikai munkát nem adtam be a közösbe, csak az időmet, az meg mostanában sajnos bőven akad, bár biztos el tudtam volna tölteni máshogy is, szélsőséges esetben akár alvással is, az egyre jobban megy újra. De az milyen? Majd mondják az embereknek, akik mondjuk egy napot/estét/éjszakát ott töltöttek homokzsákpakolással, hogy hát, bocsesz, te csak egy napot/estét/éjszakát szántál arra, hogy a magántulajdonunkat kimentsd a vízből, ezért neked nem vagyunk azért annyira hálásak, vagy hogy lesz ez?

Facepalm. Ezt tudom erre mondani.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk