Vizsgafelügyelet

Tök stresszes. Főleg az eleje meg a vége, amikor nagyon kell figyelni, a kettő közt inkább szörnyen unalmas. Szerencsére hárman voltunk bent felügyelők, és két IT-s srác is megjelent néhány percenként, szóval nem unatkoztunk. Meg elolvastuk a feladatsort, megnéztük, milyen szöveget kell szerkeszteniük a vizsgázóknak. Ez azért nem volt jó ötlet, mert így kifejezetten rosszul érintett, amikor saját volt tanítványaim beadták a kész feladatlapot, a kinyomtatott szöveget, és ordító hibák voltak rajta már első ránézésre is. De igyekeztem elnyomni magamban az érzést, és senkinek nem szóltam egy szót sem. Nyilván tanulták ezeket a formázásokat, készültek, ő dolguk, nekem semmi közöm az egészhez, csak beosztottak felügyelni.

Abból látszik, hogy azért nem sikerült még teljesen legyőzni magamban a mumusokat, hogy amikor a két kolleginám az egyikük párkapcsolatáról, gyermekvállalási terveiről, terhesvitaminokról és egyebekről kezdett diskurálni, akkor az nekem annyira rossz volt, hogy ki kellett mennem a teremből azzal az ürüggyel, hogy elmentem mosdóba, különben teljesen lenyomott volna az egész. Azért az segített, amikor kiderült, hogy az érintett kollegina mintegy 5-6 évvel idősebb nálam, mert akkor meg tudtam győzni magam arról, hogy nem késtem még le semmiről. Persze az alapvető mantra az, hogy nem mindenkinek alakul ugyanúgy az élete, nem mindenkinek tartanak ugyanott a dolgai, de ez most nem segített. Még dolgozom magamon.