Szezonnyitó margitszigeti futás
Ez most olyan fellengzősen hangzik, mintha mostantól rendszeresen járnék futni. Nem lenne rossz, de sosem lehessen azt tudni nálam, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy ma voltam futni.
Utoljára szerintem 2011-ben volt ilyen, és főleg a kínlódásra emlékszem, meg arra, hogy sokszor meg kellett állnom visszafelé. Kíváncsi is voltam, mennyit dobott rajtam K. heti két edzése állóképesség szempontjából. Hát, azért dobott. Az Árpád hídig megállás nélkül jutottam el viszonylag jó tempóban (magamhoz képest), ott egy kicsit nyújtottam, aztán a budai oldalon egészen a Palatinusig nem kellett megállnom, de ott fél percet nyújtottam megint, aztán legközelebb még megálltam az ásványvíznél, ott sétáltam fél percet, majd onnan már befutottam. Persze a stoppert elfelejtettem elindítani, valahol fél kilométer környékén jutott eszembe, hogy hoppá, szóval pontos eredményt nem tudok mondani, de 35 és 37 perc között teljesítettem a kört. Ahhoz képest, hogy ugyanez két éve több hét utáni eredmény volt, büszke lehetek magamra szerintem. Ahhoz képest meg, hogy mások 19-25 perc alatt futják ugyanezt a kört, elbújhatok sírni egy sarokba. De azért én inkább örülök, hogy ilyen ügyes voltam.
Annak különösen örültem, hogy elvittem magammal a széldzsekimet, mondván, nem tudok kiigazodni ezen az időjáráson, hátha nem jön majd rosszul. És mennyire jól jött! A villamosmegállóban olyan szélvihar volt, hogy oda is fagytam volna, ha nincs nálam a dzseki. De így jó eséllyel meg sem fáztam. Mármint az eddiginél jobban, mert Dobogókőn szünet nélkül fázott a talpam, úgyhogy kicsit tüsszögök, valamint a tegnap esti hazaséta után köhögtem is. De nem súlyosbodott a helyzet a reggeli futással :)
Utoljára szerintem 2011-ben volt ilyen, és főleg a kínlódásra emlékszem, meg arra, hogy sokszor meg kellett állnom visszafelé. Kíváncsi is voltam, mennyit dobott rajtam K. heti két edzése állóképesség szempontjából. Hát, azért dobott. Az Árpád hídig megállás nélkül jutottam el viszonylag jó tempóban (magamhoz képest), ott egy kicsit nyújtottam, aztán a budai oldalon egészen a Palatinusig nem kellett megállnom, de ott fél percet nyújtottam megint, aztán legközelebb még megálltam az ásványvíznél, ott sétáltam fél percet, majd onnan már befutottam. Persze a stoppert elfelejtettem elindítani, valahol fél kilométer környékén jutott eszembe, hogy hoppá, szóval pontos eredményt nem tudok mondani, de 35 és 37 perc között teljesítettem a kört. Ahhoz képest, hogy ugyanez két éve több hét utáni eredmény volt, büszke lehetek magamra szerintem. Ahhoz képest meg, hogy mások 19-25 perc alatt futják ugyanezt a kört, elbújhatok sírni egy sarokba. De azért én inkább örülök, hogy ilyen ügyes voltam.
Annak különösen örültem, hogy elvittem magammal a széldzsekimet, mondván, nem tudok kiigazodni ezen az időjáráson, hátha nem jön majd rosszul. És mennyire jól jött! A villamosmegállóban olyan szélvihar volt, hogy oda is fagytam volna, ha nincs nálam a dzseki. De így jó eséllyel meg sem fáztam. Mármint az eddiginél jobban, mert Dobogókőn szünet nélkül fázott a talpam, úgyhogy kicsit tüsszögök, valamint a tegnap esti hazaséta után köhögtem is. De nem súlyosbodott a helyzet a reggeli futással :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése