Szerelem, szerelem

lerobbant önmagamat*.

Míg éjjel az esti gödörbe lépés miatt a térdemen és a bokámon egy-egy vizes ronggyal aludtam, a ma délutánt egy vizes ronggyal a csuklómon töltöttem, mert ott meg valami beakadt még délelőtt, és most sokkal jobban fáj, mint az enyhén meghúzódott bokám és térdem.

Kezdek egészen röhejes lenni.





*Amikor jedlikes voltam, Csapody ünnepek előtt nem törit tartott nekünk, hanem felolvasott. Legtöbbször logi sztorikat, de bőven volt más is, például Lázár Ervintől a Berzsián és Dideki részletei. A Berzsián és Didekit én nagyon-nagyon szeretem, és van benne egy részlet, amit sosem fogok elfelejteni, se azt az esetet, amikor Csapody felolvasta. Íme, a lényeget kiemeltem:

– Lári és fári – mondta. – Nekem aztán beszélhetsz. A munkámban is akadályozott ez a szörnyeteg. Nem írtam elég elégiát, elodáztam az ódákat.
– És a balladákhoz meg bal lábbal keltél.
– Tudod, hogy sohasem kelek bal lábbal – mondta megrovóan Berzsián. – És balladát sem írok. Ami ballal kezdődik, az nekem nem kell. Vagy tán nem hallottál még halhatatlan jobbladáimról? Arról például, amelyiket az egész ország szavalja.
– A könyökömön jön ki – fintorgott Klopédia. – Fogadni mernék, hogy a Szerelem, szerelem kezdetűre gondolsz.
– Arra – rikkantott Berzsián, és fölpattant, már szavalta is a jobbladát…
Szerelem, szerelem
lerobbant autómat

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai