Roald Dahl: George's Marvellous Medicine

A Molyról átemelt értékelés. Sajnos, ennél többre most nem futja, mert kicsit kikészültem nem publikus okokból kifolyólag.



Éppen a napokban írtam, hogy a Fantastic Mr. Fox nem is olyan beteg, mint Dahl könyvei általában. Nos, a George's Marvellous Medicine-nel behozta a lemaradást az író.

Az eleje, amíg a kis George kotyvaszt, idegesített. A közepe, amíg az apjával együtt igyekeznek rekonstruálni a gyógyszert, humoros volt, tetszett. A vége, a konklúzió nagyon zavart. Nem is értettem az egészet. Biztos csak érzékeny pontom mostanában a nagymamák témája, meg értem én a rejtett üzenetet (gyógyszerek, kísérletek, stb.), de akkor is, ez szerintem nagyon durva. Három és fél csillagnál többet nem tudtam adni rá, és még ennyit is csak Dahl miatt.

Úgyhogy akkor gyorsan ideírom a magam tanulságát. Kedves Gyerekek! A nagymamákkal néha nehéz, mert ahogy öregszenek, úgy lesznek egyre zsémbesebbek és türelmetlenebbek, ha nincs szerencséjük/szerencsénk, ez igaz. De azért találjátok meg bennük a szeretetre méltót, és szeressétek, tiszteljétek őket, mert hamarabb eltűnnek, mint gondolnátok! Bizony, ilyenek ezek a nagymamák: a legváratlanabb pillanatban tudnak meghalni, amikor senki sem számít rá, még ők sem. Akkor aztán már hiába akarna velük kedves lenni az ember. Úgyhogy csak vigyázzatok!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai