Az első szerelmi csalódás
A tegnapi edzésen K. elmesélte, hogy a hat év körüli kisfia pünkösd hétfőn átélte élete első szerelmi csalódását. Homokvárat épített egy lánynak, volt hozzá várkert is virágokkal. Aztán megkérdezte a lányt, megnézi-e, mit csinált neki, mire a lány azt felelte, nem. Később meggondolta magát, mégis megnézte a fél órán át épített várat, és következőképpen reagált rá: "Ja, jó", majd otthagyta a kisfiút.
Ennek nyomán elgondolkodtam, nekem vajon a sok közül melyik volt az első szerelmi csalódásom. Hát az ovis, persze. Nagyon szerelmes voltam Laciba, mert nagyon szép kisfiú volt, szőke, talán kék szemű is, ez utóbbira már nem emlékszem. Mindig a közelében próbáltam lenni, együtt játszani vele, de emlékeim szerint nem nagyon volt rám vevő. De én türelmes vagyok és nagyon kitartó, valamint a remény hal meg utoljára, úgyhogy csak próbálkoztam, hátha egyszer célt érek. (Nem tudom, mi lett volna a cél. Akkor sem tudtam. Egy óvodás kislány ilyeneken nem töpreng.)
És akkor jött a Mikulás, és aznap persze azonnal futottam Lacihoz, hogy játsszunk, és játszás közben megkérdeztem tőle, mit hozott neki a Mikulás. A következő, igen morcos választ kaptam: "Virgácsot kaptam. Miattad kaptam virgácsot." Ez engem akkor mélyen megrázott, egyértelművé vált számomra, hogy Laci nem szeret engem. Akkor tettem le róla végleg.
Azért egy kis óvodásnak milyen apró dolgok milyen nagynak tűnnek, nem?
Ennek nyomán elgondolkodtam, nekem vajon a sok közül melyik volt az első szerelmi csalódásom. Hát az ovis, persze. Nagyon szerelmes voltam Laciba, mert nagyon szép kisfiú volt, szőke, talán kék szemű is, ez utóbbira már nem emlékszem. Mindig a közelében próbáltam lenni, együtt játszani vele, de emlékeim szerint nem nagyon volt rám vevő. De én türelmes vagyok és nagyon kitartó, valamint a remény hal meg utoljára, úgyhogy csak próbálkoztam, hátha egyszer célt érek. (Nem tudom, mi lett volna a cél. Akkor sem tudtam. Egy óvodás kislány ilyeneken nem töpreng.)
Amikor én még óvodás voltam :) - anyu kecskeméti barátnőjénél
És akkor jött a Mikulás, és aznap persze azonnal futottam Lacihoz, hogy játsszunk, és játszás közben megkérdeztem tőle, mit hozott neki a Mikulás. A következő, igen morcos választ kaptam: "Virgácsot kaptam. Miattad kaptam virgácsot." Ez engem akkor mélyen megrázott, egyértelművé vált számomra, hogy Laci nem szeret engem. Akkor tettem le róla végleg.
Azért egy kis óvodásnak milyen apró dolgok milyen nagynak tűnnek, nem?
Félelmetes, hogy ezek az attitűdök, mint a kegyetlenségben lelt öröm vagy a másik látványos lekezelése már milyen korán megjelennek. Vagy inkább az, hogy milyen sokáig megmaradnak?
VálaszTörlésAzon töprengek, vajon lehet-e szülői behatással javítani ezen. Nem tudom, hat-e, ha mondjuk az anyuka azt mondja a kislányának, jaj, de aranyos ez az XY-ka, nézd meg szépen, mit csinált neked! Jaj, de szép várat épített neked, látod, még virágoskert is van hozzá! Nekem azért rémlik, hogy sok helyzetben azon múlt a reakcióm gyerekkoromban, hogy a szüleimtől volt már egy mintám, amit vagy "on spot" kaptam, vagy már korábban. De tényleg félelmetes valahol, hogy egy 6-7 éves kisgyerek is milyen kegyetlen tud lenni.
VálaszTörlés