A mairól eszembe jutott még egy elismerés

Kedden csattogok az APEH felé, piros, "jázminos" nadrág, fehér, csipkés blúz, piros boleró, piros cipő. Valahol a Mester utca környékén kiront egy kapun egy láthatólag siető pasi, és miközben elhalad mellettem, így szól: "Hű, de csinos!"

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai