Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi

Nagyon északi mese Pippiről, a talpraesett, mindenkinél erősebb (lelkileg és fizikailag egyaránt) kislányról, aki egyedül él a lovával meg a majmával, és reggeltől estig csak játszik és játszik. Szülei nincsenek, anyukája meghalt, apukája a tengerbe esett, te Pippi biztosra veszi, hogy él, hiszen élve esett a vízbe, és tud úszni, tehát nyilván felbukkan majd egy napon, és magával viszi a kislányát.

Pippi nem egy elveszett gyerek. Minden gondot megold, minden kaland jól végződik, ha rajta múlik, és 9 és fél éves gyerekhez képest roppant öntudatos és határozott. Talán ezért is szeretik annyira a szomszéd gyerekek, Annika és Tomi. Mindent csinál ez a lány: lakatlan szigeten táborozik, fellép a cirkuszban, tűzből ment ki embereket, rablókat ártalmatlanít, rendhagyó szülinapi zsúrt szervez… Szóval tényleg nem lehet őt nem szeretni. Fogalma sincs a pénz értékéről, hiába van akkora vagyona, amekkorát más elképzelni sem tud, sőt veszélyérzete sincs, minden teljesen természetes számára, abszolút természetes módon keveri magát folyamatosan veszélyes helyzetekbe.

Nagyon jó kis gyerekkönyv, jegyeztem is, hogy ha majd egyszer lesz egy nyolc-tízéves kislányom, oda kell neki adni, esetleg fel kell neki olvasni. Mint a klasszikusokból általában, ebből a meséből is készült egy tucat feldolgozás. Nem néztem utána részletesebben, de azt hiszem, az 1969-es film lehetett az első, és nekem jónak tűnik a rajzfilm is. Előbbiből egy összeállítást tudok mutatni (ebben a kislány kifejezetten ijesztő szerintem), és a rajzfilmnek (1997) az első részét, de ott van a többi öt rész is, ha valaki tud annyira angolul, és érdekli a dolog. Legalább az élő szereplős videót érdemes megnézni, csak két és fél perc, és elég jól átadja a Pippi-féle életérzést.