Tomi gyakran megemlíti, milyen izgalmas életem van nekem: velem mindig történik valami, és pillanatok alatt játszódnak le bennem olyan gondolat-hullámvasutak, amiket ő akkor sem mindig tud követni, ha mozzanatokra bontom neki. Tegnap este, altatás közben* láttam egy videót, ahol három reklámot fűztek össze, mindháromnak ugyanazok voltak a szereplői, és az volt az üzenet, hogy nem kell túlzásba venni a modern technika alkalmazását, akkor is szép az élet, ha egyszerű, vagy talán szebb is. Ezt megmutattam Tominak, neki is tetszett. Amint vége lett a videónak, kiment a konyhába, hogy elkészítse a szendvicseit mára. Én közben bent maradtam, és azonnal fel is bukkant egy újabb videó ugyanebben a témában, ugyanazon a csatornán, ahol a korábbit is láttam. Meg is nyitottam nagy lelkesen, aztán csak pislogtam. Arról szólt, hogy az okosotthonba bejut valami démon/szörny/pszichopata (mindenesetre arca nem volt), és azzal terrorizálja emberünket, mielőtt megölné, hogy, miközben menekül a nyomoru...
Velem is előfordul, hogy valakire ráköszönök, aztán nem válaszol, vagy nem veszem észre, közben más dolgom van, vagy elmerülök valamiben - aztán persze fogom a fejem, hogy jajbocs, de ez általános jelenség ebben az ingergazdag világban. :)
VálaszTörlésEzzel a sráccal ez szokott lenni, minden esetben ő ír rám:
VálaszTörlés- Szia! Hogy vagy?
- Köszi, jól. És te?
- Én is.
És slussz. Már ezen is fogom a fejem, mert minek ír, ha nem akar beszélgetni, de ez, hogy a visszakérdezés után nem válaszol, már legalább a harmadik alkalom, és egyszerűen nem értem. Gondolod, minden alkalommal, amikor rám ír, elfelejti, hogy írt? Abban a fél pillanatban, amennyit igénybe vesz részemről, hogy válaszoljak?