Edzés

Ma már K. tartott órát. Délután odatelefonáltam a terembe, hogy lesz-e ma, és mondták, hogy nem telefonált, hogy nem lesz. Kérdeztem erre a recepciós lánytól, nem lehet-e, hogy nem gyógyult meg, de nem szólt oda mégsem. Erre a lány simán elmesélte nekem, hogy nem beteg volt a srác, hanem kihúzták két fogát szombat éjjel. Ezen elsőre meghökkentem, mert nem számítottam rá, hogy csak így kibeszélik az oktatókat vadidegeneknek a recepción (legalábbis a lánnyal még sosem találkoztam, este már más van ott), meg mondjuk az is furcsa, hogy valaki éjszaka húzasson fogat.

Aztán az esti edzésen kiderült, hogy K-nak is a jobb oldalon az alsó bölcsességfogát kapták ki, mint nekem két éve, plusz a mellette lévő fogat, amit a bölcsességfog kilyukasztott, mint nekem. Csak nekem azt nem húzták ki, inkább megpróbálta megmenteni a doki. (Hozzá is vissza kéne mennem, ajjaj.) Egyébként egész este rossz volt a kedve, nem is stand-upolt, amit kicsit azért hiányoltam. Egy nagyon keveset mesélt arról, milyen az, ha őszi szünet van, és az óvodás gyerek otthon van egész nap. Vicces :)

Valaki mondta neki, hogy a helyettesítés nagyon gagyi volt (ezt a szót az illető használta), de erre sem érkezett reakció egy grimaszon kívül. Nem meglepő: lehet róla tudni, hogy saját magát tartja szakmailag a legjobbnak az összes kollégája közül, ami nem vall különösebb szerénységre, viszont az én tapasztalataim alapján is helytálló. És végre rendes edzés volt megint, alig bírtam felmászni a pincehelyiségből a végén.

Na jó, azért egy humoros párbeszéd csak becsúszott az óra végén, a nyújtás alatt, hangosan felröhögtem rajta.
Egyik lány: - Képzeljétek, most derült ki, hogy az egyik fogam még tejfog, nem esett ki.
K.: - Tejfog... Ez most komoly? Tejfog? Mi a jeled, bazmeg?
(Igen, bazmegol, elég sűrűn, evvan.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai