Szerintetek nem furcsa, ha egy Magyarországon élő, brit iskolába járó, koreai kisfiúnak életében először a magyar anyanyelvű angoltanára ad a kezébe Christmas crackert? Mert szerintem minimum érdekes.
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
Előkerül néha még ma is az a sztori, amikor még alsóban egyszer reggel 7-kor, a legnagyobb kapkodás közepén, induláskor jelentettem be, hogy környezetismeret órára kell egy paprika meg egy paradicsom. Aznap. Anyu széttárta a kezét, épp nem volt otthon egyik sem. Kértem, menjen el a boltba venni, ezen nevetett, reggel 7-kor ilyen plusz kirándulásokra nem volt idő. Erre elpityeredtem, hogy fekete pontot fogok kapni. Anyu válasza: "Majd legközelebb nem aznap reggel szólsz, hanem időben." Emlékszem, úton a suliba becsengettem egy kedves nénihez, akivel hazafelé beszélgetni szoktam. Neki jó nagy veteményese volt, de nem tudott segíteni. Nem tudom, végül megkaptam-e a fekete pontot, de az megmaradt, milyen stressz volt aznap reggel bemenni a suliba. Képzelhetitek, micsoda nosztalgikus élmény volt, amikor este fél 9-kor, villanyoltás után, a Bóbita közben egyszer csak megszólalt Viola az ágyból a tök sötétben: "Anya, holnapra falevelet kell vinni az oviba!" Fejem először:...
Van több angol nyelvű csoport a Facebookon, ahol emberek rég elvesztett családtagjaikat/barátaikat kereshetik, és a kommentekben érkezik a segítség. A leggyakoribb típusú segítségkérés, amikor vér szerinti szülő keresi az örökbefogadó szülőknél felnőtt gyerekét, vagy fordítva. A kommentek között eddig csak támogató megnyilvánulásokat láttam: végezz DNS-tesztet, az eredményt töltsd fel családfakutató oldalakra, írj pontosabb adatokat, hogy kereshessünk ilyen-olyan adatbázisokban, ha pedig valaki nem tud segíteni, de valamit reagálni akar: gyönyörű kisbaba volt a fiad/lányod, szuper nevet adtál neki, kívánom, hogy sikerüljön megtalálni, és olyan legyen a nagy találkozás, amilyennek szeretnéd. A mai egyik posztban egy anya azt is megosztotta a közzel, hogy akkor adták örökbe a gyerekeit, amikor őt valamilyen függőséggel kapcsolatos bűntény miatt 3 évre leültették (15 éve). Neki is csak pozitív kommenteket írtak, és többen gratuláltak neki, amiért le tudta győzni a függőségét. Ezek után el...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése