Karácsonyozás tanítványokkal 3.

A suliban is tartottam karácsonyi órát mindegyik csoportomnak.

Az első csoportnál, ahol tavaly is én tanítottam, idén meg ketten vagyunk tanárok, sajnos nagydolgozattal kellett nyitnom a karácsonyi órát, ami elég nagy stresszt okozott nekem, de ez van, nem lehetett mit tenni. Nagyon rendes volt a csoport, 35 perc alatt megírták a dogát, és még jól is sikerült nekik :), utána meg már tudtunk is karácsonyozni. Megnéztük a karácsonyi ppt-t, kaptak túrógolyót meg habcsókot (mindkettő házi készítésű volt), Chritmas crackert. Ez utóbbinál olyan aranyosak voltak: mondták, hogy nincs szívük tönkretenni, úgyhogy nem is tépik szét, inkább kiteszik a polcra. Végül egy bátor fiú meg egy bátor lány feltépték a sajátjukat, és nagyon tetszett az egész csoportnak, amit találtak benne. (Papírkorona, vicc meg egy kis csoki rejtőzött benne.) Többen hoztak sütit, az egyik lány egy egész túrótortával készült erre az órára. Nem semmi! És milyen finom volt, hmmm :) Aztán kaptam tőlük ajándékot, amin nagyon meghatódtam. Egy teakészletet kaptam mellé csomagolt mézzel (ilyet még nem is láttam), valamint egy karácsonyi képeslapot, amit mindenki aláírt, még azok is, akik intéztek maguknak felmentést, és már be sem járnak az órára, na meg szaloncukrot. Aztán megnéztük a filmet, amit ők szavaztak meg, ez vegyes fogadtatásra talált, volt, akinek nagyon nem jött be, de a többség azért élvezte. Óra végén odajött hozzám a bátor fiú és a bátor lány, és a fiú azt kérdezte: "De azért tetszett gondolni, hogy majd tetszik kapni tőlünk valamit?" Mire én: "Nem gondolkodtam én ezen, de nagyon örülök neki, nagyon jólesik." Mire ő: "De hát csak tetszett számítani rá! Annyi mindent kaptunk már a tanárnőtől, ez azért alap." Nem mondtam neki, hogy bizony nem alap, pedig tényleg nem az. Ezt jól mutatja, hogy a másik három benti csoporttól semmit nem kaptam. Alapvetően úgy látom, az a helyzet, hogy amíg a gimiben az osztályfőnök ugrál a fejükön, hogy minden tanárnak kell valamit adni karácsony örömére, addig nagy kelletlenül bár, de megteszik, de amint megszabadulnak az osztályfőnöktől, maguktól már nem jut eszükbe. Úgyhogy így még nagyobb dolog, hogy nekik eszükbe jutott.

 

Az egységcsomag tartalma két crackerrel

 

Az összes cracker: 35 darab (egyet elrontottam)

 

A csoportom gondolt rám :)

A második csoportnál az óra első 30 percében megcsináltuk a diákértékelést, aztán mindenféle karácsonyit játszottunk, majd megkapták a túrógolyót, a habcsókot meg a crackert. Náluk mindenki azonnal feltépte ez utóbbit, és nagyon élvezték a durrogást meg a benne talált ajándékokat. Mindenki rögtön feltette a koronát, és csináltak is magukról csoportképet. Az óra végén aztán megnéztük a Family Guy karácsonyi epizódját, azt, amelyikben apuka elajándékozza az összes ajándékot, aztán a kutya felgyújtja a házat. Nagyon röhögtek, mondjuk én is, ezt a részt egyszerűen nem tudom megunni, és gyanús, hogy még karácsony környékén megnézem újra.

A harmadik csoportnál a nagydolgozat kiosztásával kellett kezdenem az órát. Iszonyatos lett az eredmény, nem is értettem, mi történt velük, amikor a gyakorlásnál úgy nézett ki, szinte mindenki meg tudja írni ezt a dolgozatot legalább négyesre. Az eredményen annyira berágtak, hogy onnantól kezdve végigduzzogták az egész órát, pedig 3x45 perces óráról beszélünk. Vittem nekik karácsonyi kérdőívet, karácsonyi kvízt, karácsonyi dalokat, karácsonyi feladatot, amire a reakciójuk nyöszörgés volt meg "Ne már! Inkább aludjunk!", "Menjünk haza!", ilyenek. Amikor a ppt-t néztük, és körbeadtam a négy karácsonyi könyvet, amit be szoktam vinni megmutatni, az egyik fiú látványosan úgy adta tovább mindegyiket, hogy rájuk sem nézett, nem hogy még végiglapozta volna. Nagyon rosszulesett ez az egész bunkóskodás. Eleve nem viselem olyan jól, de karácsonyi órán pláne nem, és még kevésbé egy olyan órán, amikor életükben utoljára tartok nekik órát. Ugyanis januártól már csak a másik tanár tanítja őket, így osztottuk el év elején az én beosztásomat. Amikor az óra vége felé, közvetlenül Mr. Bean karácsonya előtt megkapták a sütiket meg a crackert, láttam rajtuk, hogy elszégyellték magukat, érezték, hogy nagyon gáz volt, ahogy viselkedtek, és az egyik srác spontán kezdeményezte, hogy tapsoljanak meg a féléves munkámért. Tisztára amerikai filmben éreztem magam, de ez már nem segített azon a megbántottságon, amit addigra éreztem. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy pont a legutolsó órán csinálták ezt. Nem tudom, mi ütött beléjük, de aztán a másik tanáruk utolsó óráján is nagyon csúnyán viselkedtek, már aki bement, mert a tíz fős csoportból három ember tette csak tiszteletét. Ez is milyen bunkó dolog már...

A negyedik csoportnál az óra első felében haladtunk az anyaggal, aztán áttértünk a karácsonyozásra. Volt karácsonyi kvíz, két karácsonyi dal meg Mr. Bean. Meg ajándék. Fából készült harangformákra decoupage-oltam, majd piros kötözővel karácsonyfadíszt csináltam belőlük. Örültek a hallgatók, többen mondták, miközben elvették a nekik járó egy darabot, hogy "De én nem hoztam neked semmit", amire mondtam, hogy nem baj, és tényleg nem baj, nem azért csinálom ezeket a dolgokat, mert viszonzást várok. Elég öröm nekem, ha örülnek és értékelik :)

 

Így néztek ki a harangok, amikor elkészültek

 

Így meg a kötözés után

Szóval idén így mentek a karácsonyi órák.