Életképek december 23-án
Meg Rozi története.
Szóval az volt, hogy délelőtt nagy lelkesen takarítottam a könyvespolcot, amikor is egyszer csak láttam, hogy Rozi a kalitka alján ül kissé elhagyva magát, félig csukott szemmel. Azonnal odarohantam, beszéltem hozzá, megkocogtattam a rácsot, de semmi reakciót nem tudtam kiváltani belőle. Nagyon durván bágyadt volt. Mondtam neki, nem dobhatja fel a talpát éppen karácsonykor, és különben is, egy rozella papagáj 18 évig él, megnéztem a neten, ő meg még csak 10 éves. Felhívtam Tomit, hogy ő mit tenne ebben a helyzetben. Mondta, reszeljek répát, és csipesszel próbáljam belediktálni a madárba, hátha úgy hajlandó valamit enni, és adjak neki friss vizet ahelyett, ami az itatójában van, hátha az is számít.Úgyhogy így jártam el.
Szóval az volt, hogy délelőtt nagy lelkesen takarítottam a könyvespolcot, amikor is egyszer csak láttam, hogy Rozi a kalitka alján ül kissé elhagyva magát, félig csukott szemmel. Azonnal odarohantam, beszéltem hozzá, megkocogtattam a rácsot, de semmi reakciót nem tudtam kiváltani belőle. Nagyon durván bágyadt volt. Mondtam neki, nem dobhatja fel a talpát éppen karácsonykor, és különben is, egy rozella papagáj 18 évig él, megnéztem a neten, ő meg még csak 10 éves. Felhívtam Tomit, hogy ő mit tenne ebben a helyzetben. Mondta, reszeljek répát, és csipesszel próbáljam belediktálni a madárba, hátha úgy hajlandó valamit enni, és adjak neki friss vizet ahelyett, ami az itatójában van, hátha az is számít.Úgyhogy így jártam el.
Ezen a képen az látszik, amint Rozit győzködöm, hogy egyen már répát, a kutya meg rátelepszik a lábamra, és érdeklődéssel figyeli a fejleményeket. (Illetve itt éppen a fűtőtestet, mert pont ekkor pattant, és Marci meglepődött.)
A répa meg a friss víz tényleg segített a madáron. Eleinte szörnyű rekedten károgott, amiért ott voltunk a közelében Marcival, aztán megnyugodott, és tűrte az istápolást. Rozi a legalsó "ágra" még csak segítséggel tudott felkászálódni, de ahogy ette a répát meg itta a vizet, fokozatosan egyre jobban lett, már nyitva tudta tartani a szemét, és a végén ráállt a magevésre. Nem tudom, mi volt a baja, nem értem, miért nem ivott, amikor volt vize, sőt répája is volt, de azt sem ette, csak a reszeltet csipesszel adagolva. Érdekes. Mindenesetre a nap nagy részét aztán a legfelső ágon töltötte alvással, csak néha felkelt enni meg inni. Nagyon remélem, hogy most már megmarad.
Fekete karácsony, sáros a lábad... Ja, nem, fekete kutya. De a sáros láb stimmel, a tulajdonos éppen várja, hogy megtörölgessem, mielőtt betalpalna.
Estére behoztuk a fát még egy fokkal melegebb környezetbe, aztán holnap a helyére kerül. Már alig várom!
Maximális helykihasználás, egyúttal karácsonyi dekoráció
A még nem egészen gyógyult Rozi alszik, alatta és mögötte karácsonyi dekor, hátha örül. (De ha nem, akkor majd én örülök helyette is.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése