December 26.

Mint már említettem, soha még olyan elő nem fordult, hogy karácsony második napján itthon legyünk, hogy ilyenkorra ne maradjon rokonlátogatás. Mivel mondtam anyunak, hogy ez nekem nagyon furcsa lesz, illetve hogy ez szomorú, mondta, hogy akkor hívjam meg őket erre a napra, és akkor kicsit karácsony lesz akkor is.

Készülni szerencsére nem sokat kellett, mert még rend van, és még maradt a karácsonyi menüből is (hajjaj...), úgyhogy délelőtt el tudtuk vinni a kutyát a Népligetbe futkározni. Találkoztunk két dán doggal, azok nem is kutyák, hanem óriások, Marci kellőképpen meg is ijedt tőlük, elég viccesen nézett ki hátra csapott füllel meg csészealjnyi szemmel. A Népligetben még volt hó, így aztán a kutya különösen jót szaladgált.

Amikor anyuék megérkeztek, ebédeltünk, aztán beszélgettünk és kockapókereztünk. Meg közben felfaltunk egy csomó sütit, rettenetes. (Azzal biztatom magam, hogy K. az év utolsó edzésén ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlünk: "Aztán karácsonykor rendesen enni! Zabáljatok! Karácsonykor nincs fogyókúra! A rendszeres edzés a lényeg!")

Kockapókerből két kör volt, az elsőt én nyertem, a másodikat Gabi.

Marci anyut is szereti, nem csak Danit.

Amikor anyuék hazamentek, mi Tomival és Marcival elmentünk a XIII. kerületbe, ahol hamarosan kávézót nyit Tomi és a főnöke. Nagyon jó helyen van a bolt, de azért kicsit aggódom. Mondjuk nem kéne, mert... De erről majd később. Szóval Tomi megmért a boltban kb. mindent, meg videót készített, addig mi Marcival körülnéztünk, aztán untuk magunkat. Marci aranyosabb volt közben, ezt meg kell hagyni.

Ez a festmény díszíti a falat (egyelőre).

Ez meg a bejáratot.

És ez is. (Mindhármat imádom, nekem eszembe nem jutna ráfesteni, de hát...)

Marci unatkozik. A következőt mondaná, ha tudna beszélni: "És én ott kint sétálhatnék! És ehelyett itt kell ülnöm, és még a rénszarvasom is otthon maradt!" Édes volt :)

Amikor hazaértünk, igyekeztünk megvalósítani az idei karácsonyi tervem maradék részét. A terv az volt, hogy mindhárom este megnézünk egy karácsonyi filmet, miután az elmúlt néhány karácsonyomból teljes egészében kimaradtak a karácsonyi filmek, és azt sajnáltam. 24-én a Reszkessetek, betörők! nyitotta a sort, 25-én ennek a második része, és mindkettő annyira vicces még mindig, hogy a könnyünk folyt a nevetéstől (szinte). Ma először a Karácsony Artúrt kezdtük el, de hamar kiderült, hogy sajnos nem lesz jó a minőség, ezért váltottunk a 2009-es Karácsonyi énekre, amit nagyon meg szerettem volna nézni a moziban, amikor friss volt, de abban az évben tanítottam a gimiben, ami annyira leszívott, hogy még a moziig eltántorogni sem volt se kedvem, se erőm. Most belevágtunk, és el is jutottunk a 23. percig, akkor kikapcsoltuk azzal, hogy talán majd holnap, kicsit több idővel lefekvés előtt. Nagyon durva ez a film, ahhoz képest mindenképp, hogy animáció. Amikor Marley behajította a szobába a láncait, szerintem sikítottam, de hogy majdnem letéptem Tomi lábát, az biztos, pedig kettőnk közül én olvastam a regényt, ezért én tudtam pontosan, mi fog történni. Kíváncsi leszek, rászánjuk-e még magunkat valaha, hogy megnézzük a filmet :) (Pedig érdemes lenne... Meglátjuk.)

A nap zárásaként kisebb átrendezés zajlott a lakásban. Az előszobában nagyon hideg van, ha az ember a szobából lép ki, ma különösen, ezért úgy döntöttem, nyilván a növényeim sem értékelik ezt különösebben, úgyhogy visszaköltöztettem őket a szobába, az asztalomra. A fényképezőgépem csúcsszuperségét jól mutatja, hogy az alábbi képet töksötétben készítette, csak vakut használt. Ez a nem semmi. A hangfalon üldögélő maci az a maci, a kötött, amit most kaptam Danitól :)

Nagyon jó zárása volt ez a nap a karácsonynak. Olyan jó a kedvem, hogy most már egészen kíváncsi vagyok, vajon idén is elővesz-e a karácsony utáni depi, ami minden évben megtalált eddig, és amit minden évben nagyon utáltam. Reménykedjünk benne, hogy idén elkerül!