Péchy Blanka: Regény
Tavaly vettem meg antikváriumból, mert nagyon érdekesnek találtam a címét. Péchy Blankáról azt tudtam, hogy színésznő volt, semmi mást.
1894-től 1988-ig élt, összesen kilencvennégy évet. Pécsről származott, de élete nagy részét Budapesten töltötte, miközben játszott Bécs és Berlin színpadain is.
A Regény levelek gyűjteménye: a férjével váltott leveleiket adta ki a színésznő a második világháború után. 1909-től egészen 1934-ig leveleztek. A történet megértésében segítenek a színésznő naplóbejegyzései, és az 1930-as évekből már a pár közös fiának leveleit is olvashatjuk. Néha egy-egy rövid magyarázat, lábjegyzet segít az események követésében. A történetben sokan álnéven szerepelnek: Péchy Blanka Ács Márta, a férje, Magyar Lajos Nikó János. A Regény nagyszerű adalék Magyarország 1914-39 közötti történelméhez, és nagyon szépen bemutatja az 1920-30-as évek Szovjetuniójának mindennapjait. Megrázó, felkavaró olvasmány a tárgyilagossága ellenére is. Gyönyörű filmet lehetne forgatni belőle, kár, hogy eddig - tudomásom szerint - senki nem kapott ehhez ihletet.
A továbbiakban sok mindent elárulok a cselekményről, úgyhogy aki el szeretné olvasni a könyvet, az most ne olvasson tovább.
A Regényből megismerhető élet, kapcsolat igazi tragédia. A házasok 1914-től 1922-ig körülbelül fél évet élnek együtt, az idő többi részében a férj haditudósító az első világháborúban, vagy börtönben ül Tisza megölésének vádjával, vagy fogolycsere után a Szovjetunióban éli életét. Amikor otthon van, akkor sincs benne sok öröme a feleségének: ekkor a Tanácsköztársaságot szervezi lelkesen. 1916-ban született meg a fiuk, akit az anyja és az anyai nagyanyja nevelt fel.
Nikó János rendkívül antipatikus figura. Nagyon emlékeztet Petőfire, aki legalább ilyen ellenszenves nekem: legnagyobb gondja az, nehogy ágyban, párnák közt haljon meg. Mindent és mindenkit feláldoz Az Eszme kedvéért, ilyen erősen hisz abban, hogy a kommunizmus a megoldás. Senki és semmi nem rúghat labdába Az Eszme mellett, még a felesége és a gyereke sem. Egyszer írja is: forradalmárnak nem lenne szabad megnősülni. Tökéletesen egyetértek vele. (És Petőfinek sem kellett volna elvennie Júliát - szerintem.)
Ráadásul János arrogáns, beképzelt, egoista, megbízhatatlan és cinikus. Nem is értem, hogy lehetett beleszeretni.
Amikor lehetősége van védőbeszédet mondani a saját pártján, akkor előadást tart a t. bíróságnak arról, mekkora idióták is ők, és a kommunizmus mennyire jó - ezek után nyilván a maximális büntetést kapja, tíz évet. Börtönben ül, a gyerekét nagyon-nagyon ritkán látja a beszélőn, ettől eltekintve gyereket még közelről nem látott, mégis bőszen osztogatja a gyereknevelési tanácsokat levélben a feleségének. Amikor Márta nem kap szerepet Budapesten, akkor az azért van, mert még nem kiforrott színésznő, még sokat kell tanulnia, és különben is, így akarnak bosszút állni Jánoson. Amikor Márta szerepet kap Budapesten, és kitűnő kritikákat kap, akkor az azért van, mert lám, mégis vannak még, akik szeretik Jánost. Folyton hitegeti Mártát, hogy már csak ennyi hónap, már csak annyi hét a szabadulásig, mire Márta körbeszalad mindenkit befolyásos baráttól a miniszterig, majd kiderül, hogy sajnos a vártnál sokkal több ücsörgés van még hátra, mire János összeszidja, amiért olyan naiv, és minden mendemondát elhisz.
A fogolycsere környékén formálisan elválnak, hogy Márta karrierjének ne ártson a férj helyzete, de jegyességet fogadnak, és megígérik egymásnak, hogy ha János hazatérhet, újra házasságot kötnek. Ezek után a jó János kikerül a Szovjetunióba, és még nincs ott két hónapja, amikor közös ismerőseik közlik Mártával, hogy megnősült (magyar nőt vett el). Persze van mellé szöveg is: ez csak szovjetházasság, ma megkötik, holnap felbontják, nem komoly, nem is szereti a nőt, és csak azért kellett ez, mert a szovjeteknél nem lehet házasság nélkül élni. Szerencsétlen Márta meg el is hiszi. Annál nagyobbat koppan, mikor egy éven belül gyereke is lesz az új párnak. Hadd találjam ki: az meg szovjetgyerek, akit bármikor vissza lehet csinálni, és csak azért kellett, mert Szovjetoroszország Csodaország, és akkor is véged, ha nem élsz nemi életet. Ugyan már! Persze János van megsértve, amikor Márta megírja neki a véleményét.
Hosszú évekig folyik a hitegetés. Ősztől tavaszig megy a rizsa: majd jövő nyáron együtt leszünk hat-nyolc hetet Berlinben vagy máshol, csodás lesz, hú, már alig várom. Tavasszal, mondjuk márciusban aztán jön egy levél: jaj, Kedves, nagyon jó lenne, de saaajnos pont a tervezett nyaralás időpontjában lesz a Sokadik Pártkongresszus, és az engem nagyon érdekel, inkább oda megyek. Innentől augusztusig: jaj, Kedves, mit képzel, hogy rám haragszik, hát megértheti, hogy a pártkongresszus a legfontosabb, ami egy ember életében történhet, mellesleg a gyereket engesztelje ki helyettem. Aztán ősztől tavaszig... Da capo al fine.
A legrettenetesebb, amikor közli nyomorult nővel, hogy alkalmatlan a gyereknevelésre, azért kezelhetetlen a gyerek, majd meggyőzi, hogy küldje ki Moszkvába az akkor már tinédzser fiukat, majd ő embert farag belőle. Ez meg is történik, a gyerekből nem sikerül embert faragni, mivel tini, és minden ellen lázad. Konklúzió: a gyerek kezelhetetlen, maga rontotta el, Kedves, mert maga nem tud gyereket nevelni. Se az nem merül fel, hogy esetleg a srác egyszerűen tini, se az, hogy esetleg Nikó János sem akkora májer gyereknevelésben, mint gondolta. Ugyan már! Nyilván Márta a hibás ezért is.
Amikor már a gyerek leveleit is olvashatjuk, kiderül, hogy pont olyan arrogáns, beképzelt és elviselhetetlen, mint az apja. Még az üres ígéretei is pont olyanok, mint János esetében: "Drága Anyu, most nyáron hazamegyek, és veled meg Nagymamával leszek egy hónapot, mert úgy hiányoztok!", majd néhány hét múlva: "Drága Anyu, most nyáron mégsem megyek haza, inkább a Krímbe megyek nyaralni, de majd jövőre már tényleg hazamegyek, kérlek, a nevemben vigasztald meg Nagymamát." Ez szép teljesítmény, tekintve, hogy egész életében alig néhány hónapot élt együtt az apjával Moszkva előtt.
János végül meghal a száműzetésben, mint a netről kiderül, koholt vádak alapján letartóztatják, elítélik, majd kivégzik. De Márta világa akkor omlik össze végleg, amikor a fia nem tér haza Oroszországból: ott éri a második világháború kitörése, beáll önkéntes katonának, és eltűnik a fronton.
A szerettei után csak egy halom levél maradt Péchy Blankának/Mártának, amit Budapest bombázása alatt legépel. Nem lehetett könnyű újraolvasni őket olyan kevéssel a férje és a fia halála/eltűnése után. Élete legnagyobb tragédiái után még majdnem fél évszázadot élt, nyelvműveléssel és a férje írásainak sajtó alá rendezésével foglalkozott. (Ez utóbbit a jó Lajos/János szerintem egyáltalán nem érdemelte meg. Tette volna meg ezt érte a szovjetfelesége...) Az jutott eszembe, remélem, hogy van reinkarnáció, és valamikor élt vagy élni fog ennél boldogabb életet.
A könyv négy csillagot kapott a molyon. Nagyon intenzív érzéseket váltott ki belőlem: volt, hogy annyira haragudtam Jánosra, hogy gondot okozott az esti elalvás.
1894-től 1988-ig élt, összesen kilencvennégy évet. Pécsről származott, de élete nagy részét Budapesten töltötte, miközben játszott Bécs és Berlin színpadain is.
A Regény levelek gyűjteménye: a férjével váltott leveleiket adta ki a színésznő a második világháború után. 1909-től egészen 1934-ig leveleztek. A történet megértésében segítenek a színésznő naplóbejegyzései, és az 1930-as évekből már a pár közös fiának leveleit is olvashatjuk. Néha egy-egy rövid magyarázat, lábjegyzet segít az események követésében. A történetben sokan álnéven szerepelnek: Péchy Blanka Ács Márta, a férje, Magyar Lajos Nikó János. A Regény nagyszerű adalék Magyarország 1914-39 közötti történelméhez, és nagyon szépen bemutatja az 1920-30-as évek Szovjetuniójának mindennapjait. Megrázó, felkavaró olvasmány a tárgyilagossága ellenére is. Gyönyörű filmet lehetne forgatni belőle, kár, hogy eddig - tudomásom szerint - senki nem kapott ehhez ihletet.
A továbbiakban sok mindent elárulok a cselekményről, úgyhogy aki el szeretné olvasni a könyvet, az most ne olvasson tovább.
A Regényből megismerhető élet, kapcsolat igazi tragédia. A házasok 1914-től 1922-ig körülbelül fél évet élnek együtt, az idő többi részében a férj haditudósító az első világháborúban, vagy börtönben ül Tisza megölésének vádjával, vagy fogolycsere után a Szovjetunióban éli életét. Amikor otthon van, akkor sincs benne sok öröme a feleségének: ekkor a Tanácsköztársaságot szervezi lelkesen. 1916-ban született meg a fiuk, akit az anyja és az anyai nagyanyja nevelt fel.
Nikó János rendkívül antipatikus figura. Nagyon emlékeztet Petőfire, aki legalább ilyen ellenszenves nekem: legnagyobb gondja az, nehogy ágyban, párnák közt haljon meg. Mindent és mindenkit feláldoz Az Eszme kedvéért, ilyen erősen hisz abban, hogy a kommunizmus a megoldás. Senki és semmi nem rúghat labdába Az Eszme mellett, még a felesége és a gyereke sem. Egyszer írja is: forradalmárnak nem lenne szabad megnősülni. Tökéletesen egyetértek vele. (És Petőfinek sem kellett volna elvennie Júliát - szerintem.)
Ráadásul János arrogáns, beképzelt, egoista, megbízhatatlan és cinikus. Nem is értem, hogy lehetett beleszeretni.
Amikor lehetősége van védőbeszédet mondani a saját pártján, akkor előadást tart a t. bíróságnak arról, mekkora idióták is ők, és a kommunizmus mennyire jó - ezek után nyilván a maximális büntetést kapja, tíz évet. Börtönben ül, a gyerekét nagyon-nagyon ritkán látja a beszélőn, ettől eltekintve gyereket még közelről nem látott, mégis bőszen osztogatja a gyereknevelési tanácsokat levélben a feleségének. Amikor Márta nem kap szerepet Budapesten, akkor az azért van, mert még nem kiforrott színésznő, még sokat kell tanulnia, és különben is, így akarnak bosszút állni Jánoson. Amikor Márta szerepet kap Budapesten, és kitűnő kritikákat kap, akkor az azért van, mert lám, mégis vannak még, akik szeretik Jánost. Folyton hitegeti Mártát, hogy már csak ennyi hónap, már csak annyi hét a szabadulásig, mire Márta körbeszalad mindenkit befolyásos baráttól a miniszterig, majd kiderül, hogy sajnos a vártnál sokkal több ücsörgés van még hátra, mire János összeszidja, amiért olyan naiv, és minden mendemondát elhisz.
A fogolycsere környékén formálisan elválnak, hogy Márta karrierjének ne ártson a férj helyzete, de jegyességet fogadnak, és megígérik egymásnak, hogy ha János hazatérhet, újra házasságot kötnek. Ezek után a jó János kikerül a Szovjetunióba, és még nincs ott két hónapja, amikor közös ismerőseik közlik Mártával, hogy megnősült (magyar nőt vett el). Persze van mellé szöveg is: ez csak szovjetházasság, ma megkötik, holnap felbontják, nem komoly, nem is szereti a nőt, és csak azért kellett ez, mert a szovjeteknél nem lehet házasság nélkül élni. Szerencsétlen Márta meg el is hiszi. Annál nagyobbat koppan, mikor egy éven belül gyereke is lesz az új párnak. Hadd találjam ki: az meg szovjetgyerek, akit bármikor vissza lehet csinálni, és csak azért kellett, mert Szovjetoroszország Csodaország, és akkor is véged, ha nem élsz nemi életet. Ugyan már! Persze János van megsértve, amikor Márta megírja neki a véleményét.
Hosszú évekig folyik a hitegetés. Ősztől tavaszig megy a rizsa: majd jövő nyáron együtt leszünk hat-nyolc hetet Berlinben vagy máshol, csodás lesz, hú, már alig várom. Tavasszal, mondjuk márciusban aztán jön egy levél: jaj, Kedves, nagyon jó lenne, de saaajnos pont a tervezett nyaralás időpontjában lesz a Sokadik Pártkongresszus, és az engem nagyon érdekel, inkább oda megyek. Innentől augusztusig: jaj, Kedves, mit képzel, hogy rám haragszik, hát megértheti, hogy a pártkongresszus a legfontosabb, ami egy ember életében történhet, mellesleg a gyereket engesztelje ki helyettem. Aztán ősztől tavaszig... Da capo al fine.
A legrettenetesebb, amikor közli nyomorult nővel, hogy alkalmatlan a gyereknevelésre, azért kezelhetetlen a gyerek, majd meggyőzi, hogy küldje ki Moszkvába az akkor már tinédzser fiukat, majd ő embert farag belőle. Ez meg is történik, a gyerekből nem sikerül embert faragni, mivel tini, és minden ellen lázad. Konklúzió: a gyerek kezelhetetlen, maga rontotta el, Kedves, mert maga nem tud gyereket nevelni. Se az nem merül fel, hogy esetleg a srác egyszerűen tini, se az, hogy esetleg Nikó János sem akkora májer gyereknevelésben, mint gondolta. Ugyan már! Nyilván Márta a hibás ezért is.
Amikor már a gyerek leveleit is olvashatjuk, kiderül, hogy pont olyan arrogáns, beképzelt és elviselhetetlen, mint az apja. Még az üres ígéretei is pont olyanok, mint János esetében: "Drága Anyu, most nyáron hazamegyek, és veled meg Nagymamával leszek egy hónapot, mert úgy hiányoztok!", majd néhány hét múlva: "Drága Anyu, most nyáron mégsem megyek haza, inkább a Krímbe megyek nyaralni, de majd jövőre már tényleg hazamegyek, kérlek, a nevemben vigasztald meg Nagymamát." Ez szép teljesítmény, tekintve, hogy egész életében alig néhány hónapot élt együtt az apjával Moszkva előtt.
János végül meghal a száműzetésben, mint a netről kiderül, koholt vádak alapján letartóztatják, elítélik, majd kivégzik. De Márta világa akkor omlik össze végleg, amikor a fia nem tér haza Oroszországból: ott éri a második világháború kitörése, beáll önkéntes katonának, és eltűnik a fronton.
A szerettei után csak egy halom levél maradt Péchy Blankának/Mártának, amit Budapest bombázása alatt legépel. Nem lehetett könnyű újraolvasni őket olyan kevéssel a férje és a fia halála/eltűnése után. Élete legnagyobb tragédiái után még majdnem fél évszázadot élt, nyelvműveléssel és a férje írásainak sajtó alá rendezésével foglalkozott. (Ez utóbbit a jó Lajos/János szerintem egyáltalán nem érdemelte meg. Tette volna meg ezt érte a szovjetfelesége...) Az jutott eszembe, remélem, hogy van reinkarnáció, és valamikor élt vagy élni fog ennél boldogabb életet.
A könyv négy csillagot kapott a molyon. Nagyon intenzív érzéseket váltott ki belőlem: volt, hogy annyira haragudtam Jánosra, hogy gondot okozott az esti elalvás.
Régen olvastam,és valószínűleg kölcsön adhattam,mert nem találom.ezért újra meg szeretném venni.
VálaszTörlésÉrdemes antikváriumban keresni, fillérekért hajigálják az ember után. Pl. az Antikvárium.hu 210 forintért vesztegeti: https://www.antikvarium.hu/konyv/pechy-blanka-regeny-141486.
Törlés