Merida, a bátor


Merida egy tűzvörös hajú, hebrencs királylány Skóciában, aki lázad minden ellen, ami hagyomány. Nem érdekli az illem, nem hatja meg, hogyan kell viselkednie egy királylánynak. Ő inkább lovagolni és íjászni szeret. Apukája ebben támogatná is, anyukája viszont ragaszkodik ahhoz, hogy rendnek márpedig lenni kell. A rendhez tartozik az is, hogy a királylány férjet választ magának a klánok elsőszülöttjei közül. Ezzel meg is érkeztünk a konfliktushoz: a férjjelöltek egytől egyig szerencsétlen, torz, ostoba figurák, nekem sem lenne kedvem hozzámenni egyikhez sem. Ha nagyon muszáj lenne, esetleg a kékre festett ficsúr még elmenne, de a többi... Persze lesz ebből óriási, ordítozós anya-lánya balhé, és Merida a saját kezébe veszi a dolgokat. Ennek meg is lesz az eredménye, és a történet hátra lévő részében ezt az eredményt próbálja visszacsinálni a kedves királylány.

A film alapján arra gondoltam, nem is olyan találó cím az, hogy Merida, a bátor, sokkal helyénvalóbb lenne a Merida, a hisztis. Ráadásul semmit nem egyedül intéz, mindig a lidércfényeket követi, így szerintem pláne nem nevezhető olyan nagyon bátornak. Vagy az a bátorság, hogy meri követni a lidércfényt? Azért a mítoszoknak, legendáknak örültem, na meg a gyönyörű skót tájaknak - ilyen helyeken én is ellaknék. És persze volt benne egy pár poén is, meg a zene is tetszett.

Összességében nem voltam elégedett a mesével, de valószínűleg megnézem még egyszer eredeti hanggal, mert Andi néni egyik régi tanítványától azt hallottam, hogy nagyon jó a skót akcentus, amivel beszélnek a szereplők. Ha könyv lenne, ötből három és fél pontot kapna.

Volt viszont előtte egy Pixar rövidfilm, ami a La Luna címet viseli. A youtube-on nincs fent, de nagyon érdemes megnézni, ha hozzájuttok.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk