Tanévkezdés
Mivel felújítás volt az iskolában nyáron, aminek nem értek a végére nyáron, kicsit csúsztunk az évkezdéssel, így nekem tegnap meg ma voltak meg az idei első óráim.
Három csoportom van, mindegyikkel heti egyszer találkozom. Az egyik tavalyi, a "szívem csücske" csoport, legalábbis úgy emlékszem, egyszer mondtam ezt róluk. (Erre sem keresek bizonyítékot.) Velük most kevesebbet leszek, mint tavaly, amitől én is szomorú voltam sokáig meg ők is. Ez azért jólesik, bár nem örülök, hogy szomorkodnak, úgyhogy jól meg is vigasztaltam őket, elmondtam, miért lesz ez így nagyon jó. (De azért azt is elmondtam, hogy én is szomorkodtam ezen, nehogy azt higgyék, mégis direkt szabadultam meg tőlük részben.) A másik két csoportom új, mindkettőben okos, kedves, érdeklődő emberek ülnek, akik szeretnének tudni angolul. Jó kis félévnek nézek elébe: ha minden úgy lesz, ahogy elsőre éreztem, csak öröm lesz benne.
Még egy új csoport van, akikkel nem találkoztam, ők főiskolások, és már nagyon várom, hogy meglegyen az az első alkalom. Rá kellett jönnöm, hogy nem szeretem az első órákat, azokon legjobb túlesni. Addig is reménykedem, hogy olyan szuperek lesznek ők is, mint a többiek.
Szeptember 11-re hirdették meg a tárgyfelvételt az etr-ben, tiszta izgatottan fel is lapoztam az oldalt tegnap 11 után, mikor hazaértem az edzésről. Beállítottam, hogy a szakomhoz kapcsolódó órákat szeretném látni. A következő választ kaptam: "Nincs megjeleníthető kurzus". Ma estére lett több is. Eleinte ugye szomorkodtam, hogy miért abból áll a doktori képzésem, hogy kapok egy igen hosszú olvasmánylistát per tanegység, aztán majd mehetek vizsgázni. Ekkor még csak vállalati tanfolyamokat csináltam, tehát naponta átlag fél 10-től 3-ig ráértem, tudtam volna suliba járni. Amint bekerültem az iskolarendszerű képzésbe tanárnak, azonnal lettek olyan tanegységek, amikre be kell járni. Mondanom sem kell, Murphy szeret engem. Most úgy néz ki, legalább egy bejárós kurzust fel tudok venni, bár az már megint filozófia. Majd kikérem Blanka véleményét. Remélem, ő meg tudja majd mondani, fogom-e szeretni a kurzus középpontjában álló bácsi elmélkedéseit, vagy hajtépés lesz a vége megint, és inkább meneküljek. Szomorúan láttam viszont, hogy az egyik kedvenc amerikanisztikás tanárom is indít olyan órát, amit bárki felvehet, de azt a főiskolások órájának időpontjában tartja, és követelmény a rendszeres felbukkanás órán. Kár, pedig lett volna kedvem megint eljárni hozzá, szerintem nagyon jó órákat tart, a szakszemináriumok között is direkt kerestem az ő óráit.
Szóval beindult az élet, pörög a mókuskerék. Már most úgy érzem magam, mint akit agyonvertek, pedig még csak két napot nyomtam le. Nem baj, majd visszaszokom a régi kerékvágásba.
Három csoportom van, mindegyikkel heti egyszer találkozom. Az egyik tavalyi, a "szívem csücske" csoport, legalábbis úgy emlékszem, egyszer mondtam ezt róluk. (Erre sem keresek bizonyítékot.) Velük most kevesebbet leszek, mint tavaly, amitől én is szomorú voltam sokáig meg ők is. Ez azért jólesik, bár nem örülök, hogy szomorkodnak, úgyhogy jól meg is vigasztaltam őket, elmondtam, miért lesz ez így nagyon jó. (De azért azt is elmondtam, hogy én is szomorkodtam ezen, nehogy azt higgyék, mégis direkt szabadultam meg tőlük részben.) A másik két csoportom új, mindkettőben okos, kedves, érdeklődő emberek ülnek, akik szeretnének tudni angolul. Jó kis félévnek nézek elébe: ha minden úgy lesz, ahogy elsőre éreztem, csak öröm lesz benne.
Még egy új csoport van, akikkel nem találkoztam, ők főiskolások, és már nagyon várom, hogy meglegyen az az első alkalom. Rá kellett jönnöm, hogy nem szeretem az első órákat, azokon legjobb túlesni. Addig is reménykedem, hogy olyan szuperek lesznek ők is, mint a többiek.
Szeptember 11-re hirdették meg a tárgyfelvételt az etr-ben, tiszta izgatottan fel is lapoztam az oldalt tegnap 11 után, mikor hazaértem az edzésről. Beállítottam, hogy a szakomhoz kapcsolódó órákat szeretném látni. A következő választ kaptam: "Nincs megjeleníthető kurzus". Ma estére lett több is. Eleinte ugye szomorkodtam, hogy miért abból áll a doktori képzésem, hogy kapok egy igen hosszú olvasmánylistát per tanegység, aztán majd mehetek vizsgázni. Ekkor még csak vállalati tanfolyamokat csináltam, tehát naponta átlag fél 10-től 3-ig ráértem, tudtam volna suliba járni. Amint bekerültem az iskolarendszerű képzésbe tanárnak, azonnal lettek olyan tanegységek, amikre be kell járni. Mondanom sem kell, Murphy szeret engem. Most úgy néz ki, legalább egy bejárós kurzust fel tudok venni, bár az már megint filozófia. Majd kikérem Blanka véleményét. Remélem, ő meg tudja majd mondani, fogom-e szeretni a kurzus középpontjában álló bácsi elmélkedéseit, vagy hajtépés lesz a vége megint, és inkább meneküljek. Szomorúan láttam viszont, hogy az egyik kedvenc amerikanisztikás tanárom is indít olyan órát, amit bárki felvehet, de azt a főiskolások órájának időpontjában tartja, és követelmény a rendszeres felbukkanás órán. Kár, pedig lett volna kedvem megint eljárni hozzá, szerintem nagyon jó órákat tart, a szakszemináriumok között is direkt kerestem az ő óráit.
Szóval beindult az élet, pörög a mókuskerék. Már most úgy érzem magam, mint akit agyonvertek, pedig még csak két napot nyomtam le. Nem baj, majd visszaszokom a régi kerékvágásba.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése