A MÁV-ról
Eleinte csúnyán akartam káromkodni, de mostanra már megnyugodtam, meg különben sem lesz jobb attól semmi, ha káromkodom.
De azt nehezen hiszem el, hogy a MÁV tényleg, őszintén képtelen tartani magát a saját maga által kitalált menetrendhez. Az elmúlt két csütörtökön elég nagyot szívtam miattuk. Az van, hogy néhány csütörtökön a város egyik végén lévő órámról a város másik végén lévő órámra kell átérnem, és erre pontosan 60 percem van. Ez az egyik vége meg másik vége nem túlzás, hanem szó szerint értendő. Az útvonaltervező azt javasolta nekem még régen, amikor először adódott ez a helyzet, hogy üljek vonatra, aztán metróra, és utána szálljak buszra a Moszkván, mert ennél gyorsabb lehetőségem nincs, és ez így kb. 55 perc. Kipróbáltam, tökre igaza is volt. Az elmúlt két csütörtökön viszont a vonat késett kb. 20 percet. Még régebben megfigyeltem, hogy ahány percet késik a vonat, annyi percet kések én a következő órámról. Nem volt ebből gáz sosem, én az öt perc késést is megírom SMS-ben, ha látom előre, meg ez a tanítvány egyébként is rendkívül toleráns. (Ők a koreai család.) Szóval késett a vonat 20 percet múlt csütörtökön, mert esett vagy három csepp eső. Ettől én is késtem 20 percet az órámról. Másfél órát kéne ott lennem ilyenkor, többet nem is tudok, mert 7-kor el kell indulnom, ha 8-tól tornázni akarok. Mikor ezt mondtam szeptember elején a tanítványnak, teljesen odavolt, hogy milyen jó, hogy eljárok tornázni, neki is kéne, mit tornázok pontosan és hol, és jó-e, olcsó-e, és azóta is észben tartja, hogy mely napokon járok, és nem is veti fel, hogy ezeken a napokon maradjak többet.
A múlt heti 20 perc késéstől mérges voltam. Az e hetitől konkrétan fúriává változtam, bár csöndes fúriává, az tény. Egyszerűen hányinger, hogy vagy nem mondják be, mennyit fog késni a vonat, vagy bemondják, de 10 percet közölnek, aztán valahogy 15 lesz belőle. Ezt ma sikerült überelni. 10 percet vallottak be, és bár az előre jelzett időben megérkezett, de aztán az utunkba kerülő nagyobb állomáson majdnem negyed órát dekkoltunk. Azt hittem, szétvet az ideg. Még addigra sem nyugodtam meg, mire megérkeztem fél hat helyett öt óra ötvenötre az órára, pedig felhívtam telefonon a tanítványt még öt körül, és tájékoztattam a dolgok állásáról, és még azt is megkérdeztem, menjek-e így, hogy nem tudok másfél órát maradni, vagy toljuk el holnapra az órát, és azt mondta, menjek ma, és a hangomon hallotta az idegességet, ezért vagy ötször elmondta, hogy "Don't worry, no problem, we can wait for you".
Amikor megérkeztem, elmondtam neki, hogy igen csúnyákat tudnék mondani a MÁV-ról, és nem értem, miért nem bírják kicsit komolyabban venni magukat. És erre csinált nekem koreai kaját, és azt mondta, mikor letette elém, hogy tényleg ne idegeskedjek, és hogy ez a kaja majd jót tesz. Egyébként tényleg jót tett, nagyon-nagyon jó koreai kaják vannak, ez is nagyon ízlett.
Kicsit csapongóra sikerült a bejegyzés, úgyhogy akkor összefoglalom: a MÁV forduljon fel, a koreai tanítványt meg továbbra is szeretem, és mindig meglep, mennyire nagylelkű, de amúgy mindenkivel, valamint utána fogok járni, hogyan lehet eljutni a város egyik végéből a másikba a vonat és a nagyobb dugók kihagyásával. Többet nem szállok vonatra Pesten belül, kész, elég volt.
De azt nehezen hiszem el, hogy a MÁV tényleg, őszintén képtelen tartani magát a saját maga által kitalált menetrendhez. Az elmúlt két csütörtökön elég nagyot szívtam miattuk. Az van, hogy néhány csütörtökön a város egyik végén lévő órámról a város másik végén lévő órámra kell átérnem, és erre pontosan 60 percem van. Ez az egyik vége meg másik vége nem túlzás, hanem szó szerint értendő. Az útvonaltervező azt javasolta nekem még régen, amikor először adódott ez a helyzet, hogy üljek vonatra, aztán metróra, és utána szálljak buszra a Moszkván, mert ennél gyorsabb lehetőségem nincs, és ez így kb. 55 perc. Kipróbáltam, tökre igaza is volt. Az elmúlt két csütörtökön viszont a vonat késett kb. 20 percet. Még régebben megfigyeltem, hogy ahány percet késik a vonat, annyi percet kések én a következő órámról. Nem volt ebből gáz sosem, én az öt perc késést is megírom SMS-ben, ha látom előre, meg ez a tanítvány egyébként is rendkívül toleráns. (Ők a koreai család.) Szóval késett a vonat 20 percet múlt csütörtökön, mert esett vagy három csepp eső. Ettől én is késtem 20 percet az órámról. Másfél órát kéne ott lennem ilyenkor, többet nem is tudok, mert 7-kor el kell indulnom, ha 8-tól tornázni akarok. Mikor ezt mondtam szeptember elején a tanítványnak, teljesen odavolt, hogy milyen jó, hogy eljárok tornázni, neki is kéne, mit tornázok pontosan és hol, és jó-e, olcsó-e, és azóta is észben tartja, hogy mely napokon járok, és nem is veti fel, hogy ezeken a napokon maradjak többet.
A múlt heti 20 perc késéstől mérges voltam. Az e hetitől konkrétan fúriává változtam, bár csöndes fúriává, az tény. Egyszerűen hányinger, hogy vagy nem mondják be, mennyit fog késni a vonat, vagy bemondják, de 10 percet közölnek, aztán valahogy 15 lesz belőle. Ezt ma sikerült überelni. 10 percet vallottak be, és bár az előre jelzett időben megérkezett, de aztán az utunkba kerülő nagyobb állomáson majdnem negyed órát dekkoltunk. Azt hittem, szétvet az ideg. Még addigra sem nyugodtam meg, mire megérkeztem fél hat helyett öt óra ötvenötre az órára, pedig felhívtam telefonon a tanítványt még öt körül, és tájékoztattam a dolgok állásáról, és még azt is megkérdeztem, menjek-e így, hogy nem tudok másfél órát maradni, vagy toljuk el holnapra az órát, és azt mondta, menjek ma, és a hangomon hallotta az idegességet, ezért vagy ötször elmondta, hogy "Don't worry, no problem, we can wait for you".
Amikor megérkeztem, elmondtam neki, hogy igen csúnyákat tudnék mondani a MÁV-ról, és nem értem, miért nem bírják kicsit komolyabban venni magukat. És erre csinált nekem koreai kaját, és azt mondta, mikor letette elém, hogy tényleg ne idegeskedjek, és hogy ez a kaja majd jót tesz. Egyébként tényleg jót tett, nagyon-nagyon jó koreai kaják vannak, ez is nagyon ízlett.
Kicsit csapongóra sikerült a bejegyzés, úgyhogy akkor összefoglalom: a MÁV forduljon fel, a koreai tanítványt meg továbbra is szeretem, és mindig meglep, mennyire nagylelkű, de amúgy mindenkivel, valamint utána fogok járni, hogyan lehet eljutni a város egyik végéből a másikba a vonat és a nagyobb dugók kihagyásával. Többet nem szállok vonatra Pesten belül, kész, elég volt.
Ja, velem múlt csütörtökön volt ugyanez a Keletiben. Persze csak miután a Déliben - saját hülyeségemből - pont az orrom előtt ment el egy vonat, ami bezzeg pontosan indult. Suhantam át a Keletibe, és ott is az előrelátható 10 perc késésből lett háromnegyed óra. (Persze az a vonat Miskolcról jött és ment tovább, ez is benne volt. De ez akkor se mentség.) Járj BKV-val, az legalább majdnem biztos!
VálaszTörlésEzek után megnéztem, hogyan jutok el BKV-val A pontból B pontba, és ki is fogom próbálni, működik-e. Elvileg 50 perc az utazás, és 10 percet kell sétálni, ha így akarok menni. Meglátjuk. Majd előre figyelmeztetem a családot, vagy negyed órával későbbi időpontot mondok, hogy tuti odaérjek. És nem szeretem a MÁV-ot. Nagyon nem.
VálaszTörlés