Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő



A könyvmolypárbaj miatt olvastam el néhány hónapja, de egyébként is gondolkodtam már rajta néhány éve, hogy újra elő kéne venni. Kíváncsi voltam, most mennyire tetszik, és mennyire értek meg többet (mást?) belőle, mint alsóban. Miután ez a módszer A kis hercegnél már bejött, ideje volt egy másik klasszikusnál is kipróbálni. Bejegyzést azért kap soron kívül, mert a párbajnak jó lenne már a végére érni, és a bejegyzés linkelése a feltétel. (A kb. 20-30 könyvre rúgó lemaradásomat nem tudom, mikor hozom be, meg hogy érdemes-e egyáltalán, vagy elég a molyos értékelés. Majd még kitalálom.)

Nagyon tetszett. Humoros, nyelvileg zseniális kis történetek, amelyek mindig valami fontos tanulsággal zárulnak. A kedvencem a beképzeltségről szóló mese, a Bruckner Szigfridről, a fájós fogú oroszlánról szóló. Az annyira tökéletes minden elemében, hogy kedvem lett volna még egyszer elolvasni, mikor a végére értem.

Azt hiszem, ezeket a történeteket érdemes három-négyéves gyereknek is felolvasni, meg aztán alsóban elolvasni, meg aztán jó tíz-tizenöt év múlva újra elővenni. Minden életkorban mást nyújt, de mindig nagyon jó könyv. És Réber László illusztrációi megunhatatlanok, én minden könyvet szeretek, amit ő rajzolt.

Amikor alsós voltam, Edit néni nálunk egy évvel idősebb osztálya előadta a Négyszögletűt valamilyen iskolai eseményen. Addigra már olvastam a könyvet, és nagyon élveztem az előadást. Most, újraolvasáskor az akkori szereplők közül többre még emlékeztem, és az ő hangjukon beszéltek az ő szereplőik, és az ő alakjukban is jelentek meg lelki szemeim előtt. Azt az előadást egyébként Lázár Ervin is látta, ez külön öröm.

Természetesen öt csillagot kapott.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk