Megint egy napi összefoglaló
Pozitív:
1. Átvettem a tiszteletpéldányokat, és most négyet kaptam, pedig szerintem múltkor csak hármat adtak. Nagyon szép lett, szép papíron van, szép borítóval, teljesen feldobott.
2. A mai csoportomban az egyik srác azt mondta, hogy ne legyen már hosszú hétvége, hanem inkább állapodjunk meg abban, hogy bejövünk pénteken is angolozni. Majdnem könnyekig meghatódtam. Kis csoportom, csupa szuper ember :)
3. Kreatívan megoldottam a problémás helyzetet, amit alább részletezek.
4. Ketten is kedvesek voltak ma velem (már a csoportomat nem számítva, akik mindig és kizárólag kedvesek velem), ebből az egyik rendkívül kedves volt.
5. Végére értem az aktuális könyvnek, ami megint rossz volt, bár annyira nem, mint a legutóbbi vámpíros, mert ebben legalább nem folyt a vér.
6. Holnaptól egészen vasárnapig hétvége lesz egy csomó szuper programmal.
Negatív:
1. Ma is állati erős szél fúj, ezért ma megint nem futottam, és ez már a harmadik ilyen nap, ha jól gyanítom. (De cserébe holnap a szigeten futok délután, ha oda akkorra semelyik párt nem tervez semmilyenhőzöngést ünneplést.)
2. Itthon hagytam a mobilomat, amin fityeg a pendrive-om, amin felirattal együtt rajta van a film, amit mára szántam a csoportomnak, ennek köszönhetően percekig a sírás határán álltam (feltehetően állati kimerült vagyok, azért zaklatott fel ennyire), és a 15 perc szünetemet rohangálással meg idegeskedéssel töltöttem, mielőtt sikerült volna egy online filmnéző helyen (és nem a youtube-on) fellelni a kérdéses filmet, igaz, felirat nélkül. (Így is értették, és szakadtak a röhögéstől, mint én eddig mind a négy alkalommal, amikor láttam az elmúlt héten.)
3. Elzarándokoltam az egyik koreai gyermekhez, negyed órával előbb érkeztem, ezért egy közepesen nagy gyalogtúrát is tettem a környéken, majd pontban fél 6-kor becsöngettem, amire nem érkezett reakció, amire felhívtam a gyereket, amire ki volt kapcsolva, amire felhívtam az apját, amire az apja közölte, hogy ja, hát a gyerek ma nem jön haza, majd írnak holnap üzenetet, hogy mikor menjek, sorry. Ezen olyannyira felment a pumpa, hogy ismét a sírás határára kerültem, ezúttal mintegy negyed órára, és az idegtől a nyakam is begörcsölt. Egy óra utazás nekem az, hogy odamenjek, másik egy óra, hogy hazajöjjek, miközben lett volna mit csinálnom, vagy akár pihenhettem volna is, és szerintem megérdemlek annyit, hogy kapjak egy sms-t, hogy hahó, ember, ne gyere ma, mert nem leszek otthon, és ezzel megspóroljanak nekem két óra tök fölösleges utazgatást. Ha legközelebb megyek, nagyon egyértelműen el fogom mondani ennek a gyereknek is, hogy annak ellenére, hogy én itten a szolgáltató vagyok, ő meg a megrendelő, ezt nem teheti meg velem, tehát lesz szíves szólni előre, ha nem alkalmas neki az egy hétre előre lebeszélt időpont. Egy másik emberkénél egyszer már hatott ez a taktika, remélem, itt is fog.
4. A Rossmannban három kört róttam le kb. 10 perc alatt, hulla fáradtan, könyvekkel tele szatyorral, és ennyi idő alatt egyetlen eladó sem jött szembe, hogy segíthessen, amire kijöttem az üzletből. (A DM-ben rögtön találtam eladót, és nagyon készségesen segített is, pedig viszonylag hosszan feltartottam, és nélkülem sem unatkozott volna.)
5. Nagyon elegem van abból, hogy gyakorlatilag lehetetlenség normális gyümölcsöt venni. Nagyon sok pénzért árulnak szabad szemmel alig látható, viszont félig rohadt, de legalábbis fekete foltokkal teli izéket, amiket viszont én nem fogok megenni. (Mert finnyás vagyok. Tomi szerint.)
6. Nem tudom, mennyire korszerű megoldás, hogy egy kb. 10 kasszával rendelkező üzletben, ahol egy hosszú hétvége előtti szerda este 7 körül 4-5 kassza működik, egyszerre egy kassza használhatja a kártyás fizetést, nekem mindenesetre ez már nem nagyon hiányzott estére.
1. Átvettem a tiszteletpéldányokat, és most négyet kaptam, pedig szerintem múltkor csak hármat adtak. Nagyon szép lett, szép papíron van, szép borítóval, teljesen feldobott.
2. A mai csoportomban az egyik srác azt mondta, hogy ne legyen már hosszú hétvége, hanem inkább állapodjunk meg abban, hogy bejövünk pénteken is angolozni. Majdnem könnyekig meghatódtam. Kis csoportom, csupa szuper ember :)
3. Kreatívan megoldottam a problémás helyzetet, amit alább részletezek.
4. Ketten is kedvesek voltak ma velem (már a csoportomat nem számítva, akik mindig és kizárólag kedvesek velem), ebből az egyik rendkívül kedves volt.
5. Végére értem az aktuális könyvnek, ami megint rossz volt, bár annyira nem, mint a legutóbbi vámpíros, mert ebben legalább nem folyt a vér.
6. Holnaptól egészen vasárnapig hétvége lesz egy csomó szuper programmal.
Negatív:
1. Ma is állati erős szél fúj, ezért ma megint nem futottam, és ez már a harmadik ilyen nap, ha jól gyanítom. (De cserébe holnap a szigeten futok délután, ha oda akkorra semelyik párt nem tervez semmilyen
2. Itthon hagytam a mobilomat, amin fityeg a pendrive-om, amin felirattal együtt rajta van a film, amit mára szántam a csoportomnak, ennek köszönhetően percekig a sírás határán álltam (feltehetően állati kimerült vagyok, azért zaklatott fel ennyire), és a 15 perc szünetemet rohangálással meg idegeskedéssel töltöttem, mielőtt sikerült volna egy online filmnéző helyen (és nem a youtube-on) fellelni a kérdéses filmet, igaz, felirat nélkül. (Így is értették, és szakadtak a röhögéstől, mint én eddig mind a négy alkalommal, amikor láttam az elmúlt héten.)
3. Elzarándokoltam az egyik koreai gyermekhez, negyed órával előbb érkeztem, ezért egy közepesen nagy gyalogtúrát is tettem a környéken, majd pontban fél 6-kor becsöngettem, amire nem érkezett reakció, amire felhívtam a gyereket, amire ki volt kapcsolva, amire felhívtam az apját, amire az apja közölte, hogy ja, hát a gyerek ma nem jön haza, majd írnak holnap üzenetet, hogy mikor menjek, sorry. Ezen olyannyira felment a pumpa, hogy ismét a sírás határára kerültem, ezúttal mintegy negyed órára, és az idegtől a nyakam is begörcsölt. Egy óra utazás nekem az, hogy odamenjek, másik egy óra, hogy hazajöjjek, miközben lett volna mit csinálnom, vagy akár pihenhettem volna is, és szerintem megérdemlek annyit, hogy kapjak egy sms-t, hogy hahó, ember, ne gyere ma, mert nem leszek otthon, és ezzel megspóroljanak nekem két óra tök fölösleges utazgatást. Ha legközelebb megyek, nagyon egyértelműen el fogom mondani ennek a gyereknek is, hogy annak ellenére, hogy én itten a szolgáltató vagyok, ő meg a megrendelő, ezt nem teheti meg velem, tehát lesz szíves szólni előre, ha nem alkalmas neki az egy hétre előre lebeszélt időpont. Egy másik emberkénél egyszer már hatott ez a taktika, remélem, itt is fog.
4. A Rossmannban három kört róttam le kb. 10 perc alatt, hulla fáradtan, könyvekkel tele szatyorral, és ennyi idő alatt egyetlen eladó sem jött szembe, hogy segíthessen, amire kijöttem az üzletből. (A DM-ben rögtön találtam eladót, és nagyon készségesen segített is, pedig viszonylag hosszan feltartottam, és nélkülem sem unatkozott volna.)
5. Nagyon elegem van abból, hogy gyakorlatilag lehetetlenség normális gyümölcsöt venni. Nagyon sok pénzért árulnak szabad szemmel alig látható, viszont félig rohadt, de legalábbis fekete foltokkal teli izéket, amiket viszont én nem fogok megenni. (Mert finnyás vagyok. Tomi szerint.)
6. Nem tudom, mennyire korszerű megoldás, hogy egy kb. 10 kasszával rendelkező üzletben, ahol egy hosszú hétvége előtti szerda este 7 körül 4-5 kassza működik, egyszerre egy kassza használhatja a kártyás fizetést, nekem mindenesetre ez már nem nagyon hiányzott estére.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése