Laura Ingalls Wilder: These Happy Golden Years
Eredetileg a sorozat utolsó kötete volt, egészen 1943-tól 1971-ig, amikor is megjelent a The First Four Years Laura és Rose halála után.
1882-től 1885-ig történtek az itt megírt történetek, Laura 15 és 18 éves kora között. A legfontosabb számára mind közül az, ami a borítón is látható: ekkor udvarolt neki Almanzo. Maga az udvarlás nekem nagyon furcsa, félszegek mindketten, és én teljesen megdöbbentem, ilyen udvarlási időszak után hogyan lehet 64 évig együtt maradni. Aztán kicsit nézelődtem a neten, találtam egy fórumot, ahol erről a könyvről beszélgetnek emberek, kicsit beleolvastam, és meggyőztek. Lehet, hogy a szerelemhez tényleg nem kellenek szavak, és nem jelent rosszat, ha három év alatt egyetlen közös témájuk akadt: a lovak. Végül is Almanzo férfi, ezért nem tárulkozik ki, Laurát meg arra nevelték, hogy tartsa meg magának az érzéseit és a gondolatait, szóval ő meg ezért nem beszél.
Nagyon vicces az a fejezet, amikor Nellie Oleson megpróbálja lecsapni Laura kezéről Almanzót, azon nagyon vigyorogtam. Állítólag a három lány közül, akik ezt a karaktert alkotják, az egyik tényleg próbálkozott ilyesmivel. Hát jó, a valóságban annyira biztos nem volt jópofa, én például elég ideges lennék, ha valaki ráakaszkodna Tomira. (Mint mondjuk az a csaj a zöldségesnél. Azóta se járok abba a boltba, kész, bojkottálom.) A legjobb az egészben a konfliktus után Almanzo megjegyzése: “Nem tudtam, hogy nem vagytok jóban.” Kész, pasik.
A kedvenc jelenetem a lánykérés, azt hiszem. Csak úgy kb. idézném, és persze magyarul.
“A: Milyen kicsi a kezed! Mit szólnál, ha valaki megkérné?
L: Attól függ, ki lenne az.
A: És ha én?
L: Akkor a gyűrűtől függ.”
Ezzel L. bevonul a szülei házába.
A legfurcsább jelenetsor Laura első letanított féléve (három volt neki összesen, mert utált tanítani). Az otthonától tizenkét mérföldre, kb. húsz kilométerre tanít egy kisváros iskolájában. A kisváros annyira kicsi, hogy négy házból áll, plusz az iskolaépület. Kosztért, kvártélyért és havi 20 dollárért dolgozik két hónapon át, de sok öröme nincs benne. Megvan az első konfliktusa, ami abból adódik, hogy nem tanulta a tanítást soha – bár tény és való, a tanítás maga abból áll, hogy a gyerekek magolják a kijelölt leckét, aztán ő meg lefelelteti őket. Ami viszont nagyon nagy baj, hogy nem érzi jól magát a szállásán, mert egy elég komolyan diszfunkcionális családba kerül, ahol az anya egy ideggyenge hisztérika, a gyerek ennek következtében szintén, az apa meg csak úgy van. Azért ebbe az időszakba is szövődik némi romantika. Hiába van tél és méteres hó, Laura minden pénteken hazamehet, ugyanis Almanzo elmegy érte lovasszánkóval, mert első pillantásra tudja, hogy nem jó annál a családnál lenni. Ebből tényleg az látszik, hogy szereti Laurát, és kitart, pedig elutasítást is kap, elég durvát.
A legvége az esküvő napja, az új élet kezdete a közös házban, amit Almanzo épített Laurának. Az esküvő előzményei is elég viccesek, de ezt már semmiképp nem spoilerezem el. A legvége mindenesetre egy dal, mert nem is Charles Ingalls lánya lenne Laura, ha nem lenne mindenre egy dala: “Golden years are passing by,/ These happy, golden years”.
Nagyon tetszett, öt csillagot kapott.
1882-től 1885-ig történtek az itt megírt történetek, Laura 15 és 18 éves kora között. A legfontosabb számára mind közül az, ami a borítón is látható: ekkor udvarolt neki Almanzo. Maga az udvarlás nekem nagyon furcsa, félszegek mindketten, és én teljesen megdöbbentem, ilyen udvarlási időszak után hogyan lehet 64 évig együtt maradni. Aztán kicsit nézelődtem a neten, találtam egy fórumot, ahol erről a könyvről beszélgetnek emberek, kicsit beleolvastam, és meggyőztek. Lehet, hogy a szerelemhez tényleg nem kellenek szavak, és nem jelent rosszat, ha három év alatt egyetlen közös témájuk akadt: a lovak. Végül is Almanzo férfi, ezért nem tárulkozik ki, Laurát meg arra nevelték, hogy tartsa meg magának az érzéseit és a gondolatait, szóval ő meg ezért nem beszél.
Nagyon vicces az a fejezet, amikor Nellie Oleson megpróbálja lecsapni Laura kezéről Almanzót, azon nagyon vigyorogtam. Állítólag a három lány közül, akik ezt a karaktert alkotják, az egyik tényleg próbálkozott ilyesmivel. Hát jó, a valóságban annyira biztos nem volt jópofa, én például elég ideges lennék, ha valaki ráakaszkodna Tomira. (Mint mondjuk az a csaj a zöldségesnél. Azóta se járok abba a boltba, kész, bojkottálom.) A legjobb az egészben a konfliktus után Almanzo megjegyzése: “Nem tudtam, hogy nem vagytok jóban.” Kész, pasik.
A kedvenc jelenetem a lánykérés, azt hiszem. Csak úgy kb. idézném, és persze magyarul.
“A: Milyen kicsi a kezed! Mit szólnál, ha valaki megkérné?
L: Attól függ, ki lenne az.
A: És ha én?
L: Akkor a gyűrűtől függ.”
Ezzel L. bevonul a szülei házába.
A legfurcsább jelenetsor Laura első letanított féléve (három volt neki összesen, mert utált tanítani). Az otthonától tizenkét mérföldre, kb. húsz kilométerre tanít egy kisváros iskolájában. A kisváros annyira kicsi, hogy négy házból áll, plusz az iskolaépület. Kosztért, kvártélyért és havi 20 dollárért dolgozik két hónapon át, de sok öröme nincs benne. Megvan az első konfliktusa, ami abból adódik, hogy nem tanulta a tanítást soha – bár tény és való, a tanítás maga abból áll, hogy a gyerekek magolják a kijelölt leckét, aztán ő meg lefelelteti őket. Ami viszont nagyon nagy baj, hogy nem érzi jól magát a szállásán, mert egy elég komolyan diszfunkcionális családba kerül, ahol az anya egy ideggyenge hisztérika, a gyerek ennek következtében szintén, az apa meg csak úgy van. Azért ebbe az időszakba is szövődik némi romantika. Hiába van tél és méteres hó, Laura minden pénteken hazamehet, ugyanis Almanzo elmegy érte lovasszánkóval, mert első pillantásra tudja, hogy nem jó annál a családnál lenni. Ebből tényleg az látszik, hogy szereti Laurát, és kitart, pedig elutasítást is kap, elég durvát.
A legvége az esküvő napja, az új élet kezdete a közös házban, amit Almanzo épített Laurának. Az esküvő előzményei is elég viccesek, de ezt már semmiképp nem spoilerezem el. A legvége mindenesetre egy dal, mert nem is Charles Ingalls lánya lenne Laura, ha nem lenne mindenre egy dala: “Golden years are passing by,/ These happy, golden years”.
Nagyon tetszett, öt csillagot kapott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése