Jostein Gaarder: A történetárus



Adott egy fiatalember, akinek rengeteg kreatív ötlete támad, de se kedve, se kitartása kidolgozni ezeket, ezért inkább csak feljegyzi őket, mert mégis kár lenne, ha nyom nélkül elvesznének. Aztán arra is rájön, hogy ebből meg is lehetne gazdagodni, és munkához is lát. A történetárus gyerekkora után az üzlet fejlődését követhetjük nyomon, és közben megismerkedünk néhány történetével. Ezek közül a Sakkregényt és Panina Manina meséjét valaki igazán megírhatná regénynek, vagy legalább novellának, nekem ezek voltak a kedvenceim. A legjobb szereplő a bambuszbotos emberke, szinte látom magam előtt a könyvből készült művészfilmben. Remélem, valaki majd leforgatja egyszer a filmet, én biztos elmennék miatta a moziba.

Hiába volt jó a könyv, a végén négy csillagot kapott. Két bajom volt, ami miatt nem érdemelte meg az ötöt. Zavart, hogy a hatalmas fordulatra már az előkészítés legelső szakaszában rájöttem, mert én azt szeretem, ha egy csavar meglep. Ha tudom, mi fog történni, és aztán tényleg az is történik, az nekem csalódás. Ezen kívül nem tetszik a lezáratlanság. Alapvetően nem baj, ha az író azt mondja, én ennyit elmeséltem neked, most döntsd el te, mi lett a vége, hogyan tovább, de azért a cselekmény közepén ez nekem nagyon furcsa. Túl sok lehetőséget hagyott, túl sokfelé mehet tovább a történet, igazán fogódzót sem adott, ami alapján gondolkodhatnék. Nem szeretem, ha egy szerző ekkora szabadságot ad a fantáziámnak. Végül is nem én vagyok az író, én csak olvasok.

A könyv elolvasását főleg annak ajánlom, akinek vannak írói ambíciói, de csak sóhajtozik fölöttük, mint én.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk