Roald Dahl: The BFG
Ezt a könyvet Dahl állítólag a kislánya, Olivia halálának hatására írta, igaz, 20 évvel a tragédia után. Ennek szerintem némileg ellentmond, hogy a főszereplő Dahl unokájának nevét viseli, bár nyilván fogalmam sem lehet, mivel mit akart mondani az író. (Még első évben németen mondta a kevés jófej tanárunk egyike, hogy valamelyik magyar író szembesült vele egy újságcikkben, hogy "ezzel és ezzel az író azt akarta mondani, hogy...", amire visszaírt az újságírónak, hogy "Akarta a franc.")
A BFG a Big Friendly Giant rövidítése, ő az, aki elrabol egy Sophie nevű kislányt, hogy aztán megismertesse vele az óriások világát. Kiderül, hogy az óriások nem mind gonoszak, viszont mind férfiak, és hiába ijesztőek meg kegyetlenek, ők legalább a saját fajtájukat nem ölik meg, nem úgy, mint az emberek. A BFG (magyarul Habó, nekem ennyire jó nem jutott volna eszembe :( ) kilenc óriás szomszédságában él, akik mind kétszer akkorák, mint ő, valamint éjjelente embert falatozni járnak a világ minden pontjára. A BFG ezzel szemben álmokat fogdos egy lepkehálóval, befőttesüvegbe teszi őket, és éjjel gyerekek szobájába fújja be mindegyiket, persze csak jó álmokat, a rémálmokat örökre elsüllyeszti valamelyik álomgyűjtő polca mélyén. A történetnek ezt a részét konstans mosollyal olvastam, annyira nagyon jó ötletnek tartom, és annyira jó volt elképzelni a BFG-t munka közben. Az is szuper, amikor Sophie álmok rövid leírását olvasgatja, szenzációs, tényleg.
Persze kell valami konfliktus is: az óriások különösen nagy vérengzésre készülnek, meg kell őket állítani. Bekerül a képbe II. Erzsébet angol királynő, aki rendkívül fegyelmezettnek és megértőnek bizonyul, még egy hús-vér óriás sem zökkentheti ki a higgadt uralkodó szerepéből. Annyira szeretném tudni, olvasta-e a könyvet, és ha igen, mit szólt ahhoz, ahogyan ő maga megjelent benne. A történet egyébként happy enddel meg egy óriási csattanóval zárul, ez utóbbi a legutolsó oldalra marad, hatalmas, komolyan.
Vannak benne nagyon jó dumák is, de csak kettőt gyűjtöttem ki.
"That's why they always put two blank pages at the back of the atlas. They're for new countries. You're meant to fill them in yourself", vagyis "Ezért hagynak minden atlasz hátuljában két üres lapot. Azt akarják, te töltsd ki őket." (Nincs meg nekem a Habó, úgyhogy saját megoldások ezek most.)
"I is bitten by a septicous venomsome vindscreen viper!" Ennél tessék odaképzelni Gallát a következő szöveggel: "Lefordíthatatlan angol szójáték", én mindenesetre hangosan örültem neki.
Olvastam egy elemzést erről a könyvről, ami két mondatból állt, és a következő volt a lényege: a történet arról szól, hogy vannak jó felnőttek meg rossz felnőttek. Wow. Szerintem nagyon nem. Szól ez mindenről: barátságról, magányról, szeretetről, erkölcsről, és közben még humoros is, tele van szójátékkal (pl. a BFG Charles Dickenst Dahl's Chickensnek hívja, ami duplán poén, meg szeretném tudni, honnan jött Dahlnak ez az ötlet).
Gyorsan olvasható, szórakoztató, de tanulságos gyerekkönyv ez, ráadásul nagyon szeretem Quentin Blake illusztrációit, úgyhogy öt csillagot kapott.
(És azt tudtátok, hogy film is készült belőle? Hát, én nem, de most akkor ünnepélyesen megosztom ezt az információt. Ráadásul teljes terjedelmében megtekinthető egy bizonyos oldalon.)
A BFG a Big Friendly Giant rövidítése, ő az, aki elrabol egy Sophie nevű kislányt, hogy aztán megismertesse vele az óriások világát. Kiderül, hogy az óriások nem mind gonoszak, viszont mind férfiak, és hiába ijesztőek meg kegyetlenek, ők legalább a saját fajtájukat nem ölik meg, nem úgy, mint az emberek. A BFG (magyarul Habó, nekem ennyire jó nem jutott volna eszembe :( ) kilenc óriás szomszédságában él, akik mind kétszer akkorák, mint ő, valamint éjjelente embert falatozni járnak a világ minden pontjára. A BFG ezzel szemben álmokat fogdos egy lepkehálóval, befőttesüvegbe teszi őket, és éjjel gyerekek szobájába fújja be mindegyiket, persze csak jó álmokat, a rémálmokat örökre elsüllyeszti valamelyik álomgyűjtő polca mélyén. A történetnek ezt a részét konstans mosollyal olvastam, annyira nagyon jó ötletnek tartom, és annyira jó volt elképzelni a BFG-t munka közben. Az is szuper, amikor Sophie álmok rövid leírását olvasgatja, szenzációs, tényleg.
Persze kell valami konfliktus is: az óriások különösen nagy vérengzésre készülnek, meg kell őket állítani. Bekerül a képbe II. Erzsébet angol királynő, aki rendkívül fegyelmezettnek és megértőnek bizonyul, még egy hús-vér óriás sem zökkentheti ki a higgadt uralkodó szerepéből. Annyira szeretném tudni, olvasta-e a könyvet, és ha igen, mit szólt ahhoz, ahogyan ő maga megjelent benne. A történet egyébként happy enddel meg egy óriási csattanóval zárul, ez utóbbi a legutolsó oldalra marad, hatalmas, komolyan.
Vannak benne nagyon jó dumák is, de csak kettőt gyűjtöttem ki.
"That's why they always put two blank pages at the back of the atlas. They're for new countries. You're meant to fill them in yourself", vagyis "Ezért hagynak minden atlasz hátuljában két üres lapot. Azt akarják, te töltsd ki őket." (Nincs meg nekem a Habó, úgyhogy saját megoldások ezek most.)
"I is bitten by a septicous venomsome vindscreen viper!" Ennél tessék odaképzelni Gallát a következő szöveggel: "Lefordíthatatlan angol szójáték", én mindenesetre hangosan örültem neki.
Olvastam egy elemzést erről a könyvről, ami két mondatból állt, és a következő volt a lényege: a történet arról szól, hogy vannak jó felnőttek meg rossz felnőttek. Wow. Szerintem nagyon nem. Szól ez mindenről: barátságról, magányról, szeretetről, erkölcsről, és közben még humoros is, tele van szójátékkal (pl. a BFG Charles Dickenst Dahl's Chickensnek hívja, ami duplán poén, meg szeretném tudni, honnan jött Dahlnak ez az ötlet).
Gyorsan olvasható, szórakoztató, de tanulságos gyerekkönyv ez, ráadásul nagyon szeretem Quentin Blake illusztrációit, úgyhogy öt csillagot kapott.
(És azt tudtátok, hogy film is készült belőle? Hát, én nem, de most akkor ünnepélyesen megosztom ezt az információt. Ráadásul teljes terjedelmében megtekinthető egy bizonyos oldalon.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése