TTT 20
A TTT a Teljesítménytúrázók Társasága, szeptemberben 20 éves, ennek örömére rendezett egy 20 km-es túrát. Ezen mi Blankával, a húgával, Mimivel, Tomival és Marcival vettünk részt múlt vasárnap, 4-én.
Ez egy rendhagyó túra volt olyan szempontból, hogy kb. a fele városban gyaloglásból állt. Bejártunk néhány lakótelepet, nagyon furcsa élmény volt. 6 óra alatt kellett megtenni a távot, nekünk 6 óra és 12 perc kellett hozzá, vagyis egészen jól teljesítettünk. Volt az úton néhány kemény emelkedő, aminél arra gondoltam, a kevésbé szerencsések ezt naponta megmásszák, meg arra, hogy az előttünk 4-5 perccel haladó anyuka is megmászta egy saccra 12-13 kg-os gyerekkel a hátizsákjában, úgyhogy nekem is muszáj lesz, amikor én nem viszek a hátamon senkit. Az erdő még mindig szép, ráadásul jókat beszélgettünk, bár ténykérdés, hogy nem sokat, mert főleg a kaptatásra koncentráltunk. Én a magam részéről azzal is elszórakoztam, hogy amikor Blanka és Mimi is a hátam mögött voltak, és valamelyikük beszélt, megpróbáltam kitalálni melyikük lehet az, ugyanis nagyon hasonlítanak, például a hangjuk is szinte egyforma. Képek nem nagyon készültek, de azt azért megörökítettük, amikor Marci bepattant valami gödörbe, tovább ásta, majd a végén belefeküdt.
Meg azt is, amikor csatlakozott hozzánk egy kiskutya, akiről utóbb kiderült, hogy 5 hónapos, és foxi-labrador keverék. És Lizának hívják :) Simán otthagyta a gazdáit, hogy Marci árnyékává változhasson, Marcit meg csak mérsékelten irritálta, ezért nem kapott oda neki, sőt a végén még valami kis játszást is előadtak. Liza legalább negyed órát túrázott velünk, miközben a gazdái folyamatosan kiabáltak meg fütyültek utána, úgyhogy végül megvártuk a falkavezérét, egy srácot, aki kb. 5 perccel jött mögöttünk, mert úgy éreztem, nagyon aggódhatnak érte. És tényleg. A srácot idézve: "Anya meg már majdnem sírt ott lent." Kajla még a kiskutya, de jófej lesz, ha nagy lesz, ez már most látszik.
Ez meg itt a csapat (kérésre leveszem):
Tomi a fényképezőgépet fogta közben.
A nap érdekes eseménye az volt, amikor Marcit egy méhkas alatt megcsípte egy méh. A nyakán. Nem tudom, hogy ez csak balszerencse, vagy valami más, de azért furcsa, hogy egyik nap egy darázs, másik nap egy méh találja meg. Mindenesetre baja szerencsére nem lett tőle, csak egy darabig vakarózott.
Szerintem jó kis túra volt jó kis társaságban, és nagyon meglepett, amikor nem lett izomlázam utána, mert mindig minden túra után fájok egy csomó helyen.
Ez egy rendhagyó túra volt olyan szempontból, hogy kb. a fele városban gyaloglásból állt. Bejártunk néhány lakótelepet, nagyon furcsa élmény volt. 6 óra alatt kellett megtenni a távot, nekünk 6 óra és 12 perc kellett hozzá, vagyis egészen jól teljesítettünk. Volt az úton néhány kemény emelkedő, aminél arra gondoltam, a kevésbé szerencsések ezt naponta megmásszák, meg arra, hogy az előttünk 4-5 perccel haladó anyuka is megmászta egy saccra 12-13 kg-os gyerekkel a hátizsákjában, úgyhogy nekem is muszáj lesz, amikor én nem viszek a hátamon senkit. Az erdő még mindig szép, ráadásul jókat beszélgettünk, bár ténykérdés, hogy nem sokat, mert főleg a kaptatásra koncentráltunk. Én a magam részéről azzal is elszórakoztam, hogy amikor Blanka és Mimi is a hátam mögött voltak, és valamelyikük beszélt, megpróbáltam kitalálni melyikük lehet az, ugyanis nagyon hasonlítanak, például a hangjuk is szinte egyforma. Képek nem nagyon készültek, de azt azért megörökítettük, amikor Marci bepattant valami gödörbe, tovább ásta, majd a végén belefeküdt.
Meg azt is, amikor csatlakozott hozzánk egy kiskutya, akiről utóbb kiderült, hogy 5 hónapos, és foxi-labrador keverék. És Lizának hívják :) Simán otthagyta a gazdáit, hogy Marci árnyékává változhasson, Marcit meg csak mérsékelten irritálta, ezért nem kapott oda neki, sőt a végén még valami kis játszást is előadtak. Liza legalább negyed órát túrázott velünk, miközben a gazdái folyamatosan kiabáltak meg fütyültek utána, úgyhogy végül megvártuk a falkavezérét, egy srácot, aki kb. 5 perccel jött mögöttünk, mert úgy éreztem, nagyon aggódhatnak érte. És tényleg. A srácot idézve: "Anya meg már majdnem sírt ott lent." Kajla még a kiskutya, de jófej lesz, ha nagy lesz, ez már most látszik.Ez meg itt a csapat (kérésre leveszem):Tomi a fényképezőgépet fogta közben.A nap érdekes eseménye az volt, amikor Marcit egy méhkas alatt megcsípte egy méh. A nyakán. Nem tudom, hogy ez csak balszerencse, vagy valami más, de azért furcsa, hogy egyik nap egy darázs, másik nap egy méh találja meg. Mindenesetre baja szerencsére nem lett tőle, csak egy darabig vakarózott.
Szerintem jó kis túra volt jó kis társaságban, és nagyon meglepett, amikor nem lett izomlázam utána, mert mindig minden túra után fájok egy csomó helyen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése