Vizsga

Reggel (25-én) elmentem órát tartani, illetve ez így túlzás, mert nagydogát írattam, és miközben a csoport írt, én átolvastam a jegyzeteimet a vizsgára. (Milyen érdekes, hogy olvasás közben is minden mozdulatukat láttam, ez teljesen logikátlan és érthetetlen, mégis így van.) Kicsit korábban végeztünk, így már 9-kor megérkeztem az egyetemre. Átöltöztem vizsgázós szerelésbe (miszerint világos blúz, sötét szoknya), és vártam. 10-re megérkezett még 12 ember, és ekkor derült ki a nap poénja: rajtam kívül mindenki doktori felvételire érkezett, amire maga a tanár még két másik tanár társaságában jött meg. Mielőtt bement, odaugrottam hozzá, mondtam, hogy én egy másik vizsgán vennék részt, erre kicsit ijedten nézett rám, majd megkérdeztem, legyek-e én az utolsó, mire mondta, hogy az lenne a legegyszerűbb. Ekkor elgondolkodtam, nem lenne-e jobb hazajönni, és június 7-én újra nekifutni (mivel nem lehetett etr-ben jelentkezni, elhagyott tanegységnek sem minősült volna), de aztán meggyőztem magam, hogy nem akarok még két hétig ezeknek a műveknek a bűvkörében élni, sőt most már a Pán Péterrel meg az előadásommal akarok foglalkozni, hogy kb. másfél hét múlva egy közel végleges változatot mutathassak Andi néninek. Úgyhogy maradtam. Végigvártam 12 ember felvételijét. Ez nem volt sok, 1 előtt kicsivel ment haza az utolsó ember. Én kb. két és fél óra egy helyben álldogálás, később üldögélés után készültem ki, alig bírtam nyitva tartani a szemem, és idétlen játékokat kerestem a telefonomban, aztán végigjátszottam őket, plusz megoldottam három sudoku feladványt is. Eddig nem tudtam, hogy ezek a játékok ott vannak a telefonomban, ami azért lehet, mert igen ritkán unatkozom olyan kegyetlenül, mint most. És még könyv sem volt nálam, pedig mennyit haladhattam volna A Gyűrűk Urával négy óra alatt. Amikor végre kijött a bizottság két tagja, akik egyike sem a tanár úr, én úgy megkönnyebbültem, de úgy... Bementem, a tanár úr meg kb. húsz index aláírása közben megkérdezte, mit olvastam, mondtam, majdnem mindent, ami a listán volt, erre javasolta, mondjak egy címet, amire én a Romantic Irony című könyvet említettem meg, mert a listáról azt voltam képes leginkább befogadni, illetve elfogadni. (Bár tény, hogy emiatt nyüszítettem legtöbbet, mert mikor már elolvastam a holland romantikus iróniát meg a svédet és a románt, és megláttam, hogy délszláv romantikus irónia következik, úgy éreztem, ez embertelen, miért kell nekem az összes európai nép összes nagy romantikusának műveit ismerni, hát hol érdekel ez engem.) Ekkor azt javasolta, foglaljam össze, mit olvastam ebben a tanulmánykötetben. Összefoglaltam. Kérdezett is néhányat, mindenre tudtam válaszolni, tök büszke voltam magamra, csak az volt kicsit égő, mikor megkérdezte, a német irodalomról ki írta bele a cikket, és fogalmam nem volt, mert nem bírtam húsz nevet megjegyezni ebből a könyvből a húsz cikkhez, mikor ezen kívül olvastam még 11 másik könyvet még vagy 30 szerzővel. De mindegy, kicsit csúnyán nézett rám a tanár úr, hogy nem jut eszembe ez a valaki, de aztán hagyta, hogy kicsit beszéljek E.T.A. Hoffmannról, akitől a kedvenc művem A homokember, olvassátok el, aztán hirtelen félbeszakított (ekkor kb. 3 perce voltam bent összesen), kérdezett néhányat a többi tanegységemről, a konzultációról, a publikációról meg a konferenciáról, majd tiltakozásom ellenére mind a négy tanegységet aláírta, sőt jegyet is adott mindre, miközben nem vele konzultáltam, a cikket még nem jelentettük meg, az előadásom meg még a kanyarban sincs. Egyébként nem bánom ezt, csak kicsit furcsa volt, úgy gondoltam, ezeket mind Andi néni fogja aláírogatni teljesítés után. Ja, ötöst kaptam a mai vizsgára. Először arra gondoltam, úgy is  érezhetném, felesleges volt ennyi sokat olvasni, de mégsem érzem úgy, mert ettől csak több lettem, már azt is tudom például, mi a romantikus irónia, úgyhogy most jó nekem.

Hazafelé vettem gyrost ebédre, epret desszertnek (szerintem már röhög rajtam a zöldséges, hogy kétnaponta betérek, de mindig csak 1 kg epret veszek, soha semmi mást). Itthon megebédeltünk, aztán aludtunk egyet. Tomi csak egy órát, én kettőtől ötig. Jót tett, utána megint elfogadhatóan éreztem magam, és még a pilatesre sem zombi fejjel mentem.

Szóval holnaptól (vagy ha nem, hát hétvégétől) Pán Péter van műsoron. De őt legalább szeretem :)