Liza és Marci

Múlt vasárnap találkoztak először azóta, hogy Marcit bevittük az Illatos útra. Egy kellemes séta keretében történt a találkozó. Liza eléggé megdöbbent, amikor azt látta, hogy Tomi anyukájánál egy kutya van, de moderálta magát, nem akadt ki, nem hisztizett, elfogadta a simogatást, és eltűrte, hogy Marci megszagolja. Igaz, ami igaz, rávakkantott minden egyes alkalommal, amikor egy méternél közelebb ment hozzá, de nem próbálta megharapni, nem kezdeményezett verekedést, ami a kis vehemens fiatalkori természetéhez képest határozott javulás. Mikor rájött, hogy most együtt fogunk sétálni ötösben, azonnal a kis csapat élére tört, Tomi szerint ezzel is mutatta, hogy ő magasabb rangú falkatag, mint Marci. Úgy haladtunk, hogy kb. tíz méterenként megálltunk, mindenki megsimogatta mindkét kutyát, majd mentünk tovább. Amikor Marci felugrott rám és átkulcsolta a kezemet, én meg megsimogattam, Liza azonnal elfordította a fejét, valószínűleg nem esett jól neki a dolog. De minden ilyen alkalom után őt is megszeretgettem, így helyre jött a lelke azonnal. Elmentünk a kutyafuttatóba, ahol Marci szocializálódott, Liza meg ácsorgott mellettem, és szerintem számolta a perceket, hogy mikor megyünk már tovább. Végül egy óra séta után vetődtünk haza, ennyi idő alatt Liza annyira kifutotta magát, hogy sántikált, ezért lábmasszázsra szorult, aztán azonnal bedőlt a kosarába, és reggelig fel sem kelt.

Az első találkozást sikeresnek minősíthetjük, mert senki nem evett meg senkit, és mindenki eltűrt mindenkit. Ha barátok nem is lesznek, ez azért pozitív dolog.