Üvegtigris 3

Megnéztük szerdán este elővetítésen, mert Tomi főnöke egy barátján keresztül szerzett rá jegyeket.

Ez az előzetese, ami alapján nem tűnik jó filmnek:



Pedig jó, nagyon jó. A második film után úgy jöttünk ki a moziból Tomival, hogy ezért igazán kár volt pénzt kiadni, de ez most nagyon tetszett, Tominak mérsékelten.

Az első kb. 10 perc már visítva röhögős helyenként: megérkezik a színre egy csomó görögdinnye, egy mentőautó, aztán jön egy félrenyelés, egy kis amnézia (vagy mégsem?), egy kocsilopás, és indul a kaland. Amikor felbukkant Szabó Erika, kicsit elszomorodtam, mert hiába szép az arca meg az alakja, ha egyszer görbén tartja magát, és egészen megijedtem, amikor először megszólalt: pont olyan rossz volt, mint Tilda a Barátok köztben. Aztán a további megszólalásai már jók voltak, a szerepe is jó volt, és ő maga is jó volt, pedig nem hittem volna, hogy tetszeni fog. Lalin kívül a középpontban áll még Sanyi is, akinek az egyik legviccesebb jelenete a mixerfiúval zajló beszélgetés:

S: Mi az?
M: Piña Colada.
S: Micsodaaa?
M: Piña Colada.
S: Az eleje…
M: Piña.
S: Nem jól mondod. Nem baj.

De az se rossz, amikor “vicces filmeket” néznek a hátramaradt többiek egy telefonon, és Gaben következőképpen kiált fel:

- Hol van ez? Ott akarok lenni, ahol ez van!

Egyébként pedig statisztál benne az egyik németes csoptársam, R. Zita: a rendezvényhajó bejáratánál fogadja fülig érő mosollyal az érkező vendégeket.

A lényeg, hogy egyszer mindeképp érdemes megnézni, de én személy szerint még egyszer szeretném majd látni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai