A tárnoki búcsú

Tata minden évben elvitt, és mindig csak ketten mentünk, mindig vonattal, aztán sétáltunk az állomásról a falu központjában. Nem tudom, a "mindig" hány évet takar valójában, lehet, hogy csak mondjuk hármat-négyet, de nem is ez a fontos. Minden évben felültem a mini hullámvasútra, amit nem tudtam már annyira értékelni a Vidámpark naaagy verziója után :) Egyszer Tata is felült velem a kalózhajóra, mert egyedül nem mehettem, kicsi voltam még. Szegény félt rajta! És ez nekem csak hosszú évek múlva esett le, mikor felidéződött valamiért az arca kalózhajózás közben. Na és a körhinta... De nem ám a gagyi lovacskás-malackás, hanem az igazi, a nagy! Azon is mindig együtt mentünk, mindketten nagyon szerettük, azóta is hiányzik. És minden évben kellett (!) választani szuvenírt. Kellett. Amikor egyszer nem akartam, hanem azt mondtam, hogy inkább kérek egy perecet, akkor kikaptam: megvette a perecet, majd azt mondta, addig nem megyünk haza, amíg nem választok egy szuvenírt. Hát, ekkor egy nyakláncom lett. Vagy az életfa medálos, vagy a napocskás. Már nem tudom, melyik, de mindkettőt évekig hordtam, sokszor egyszerre. Amióta Tata meghalt, nem voltam a búcsúban, pedig ennek 12 éve lesz lassan. (Tata már 80 éves lenne idén!)

Most kikerestem Tárnok nagyközség (nekem falu, punktum) honlapjáról, hogy október 7. utáni vasárnap és hétfőn van a búcsú minden évben, úgyhogy ezt most jegyeztem: idén október 10-én Tárnokra kell menni, nincs mese. Végig kell járni a vásárt, és fel kell ülni a körhintára, ha még megvan.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk