Amelia Earhart

az első nő akart lenni, aki körberepüli a Földet, de 1937. július 2-án eltűnt, és soha nem került elő, soha nem derült ki, mi történt vele.



Lehet, hogy most majd ki fog. Ez a cikk a yahoon arról szól, hogy már régebben is találtak az eltűnése feltételezett helyén (Nikumaroro-sziget) olyan tárgyakat, amik hozzá és a navigátorához tartozhattak, valamint valószínűleg 1940-ben megtalálták Amelia csontvázának egy részét is, de az aztán a vizsgálódó orvos kezén eltűnt. Találtak egy táborhelyet, üres kagylókat, madarak és halak maradványait, amik mind arra utalnak, hogy épségben leszállt a gép a szigetet körülvevő korallzátonyon, és a rajta utazó két ember akár hónapokig is a szigeten élhetett. Ez olyan izgalmas, és olyan kíváncsi vagyok, vajon a most talált csontokból kinyert DNS alapján megállapítják-e, hogy tényleg ez a két ember járt ott.

Ha nincs kedvetek végigolvasni a cikket, 2:18 hosszúságú videón is meg lehet tekinteni a lényeget ezen a linken, miután kibír egy kb. fél perces idióta reklámot. A cikk jobb, mert részletesebb, ez meg jobb, mert mutatnak benne jó pár képet, amit a cikk képei közt nem, pedig izgalmasak.

Megjegyzések

  1. Blanka2010. december 19. 16:22

    a star trek: voyager-ben volt egy epizód, ahol kiderült, mi is történt pontosan: http://memory-alpha.org/wiki/Amelia_Earhart

    VálaszTörlés
  2. Djoko2010. december 19. 20:09

    Igen, szerintem is ez tűnik a legvalószínűbbnek. Vagy ők maguk voltak a földönkívüliek, és csak hazamentek. :)

    VálaszTörlés
  3. Luca2010. december 19. 22:35

    Jaj, Blanka, ez nagyon jó :D

    VálaszTörlés
  4. Luca2010. december 20. 0:09

    :D Djoko, erről az elméletről mindenképp írj könyvet, talán meg is gazdagszol belőle! :)

    VálaszTörlés
  5. Blanka2010. december 21. 10:29

    Csak, hogy fokozzam: ebben az epizódban egyszerűen csudajó az a rész, amikor Ameliat végigvezetik az űrhajón, s a navigációs poszton elmagyarázzák neki az új technológiát :) Viszont érthetetlen számomra, miért marad bolygón...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk