Liza rákoncentrált az alvásra.

Nem ébredt fel rá, hogy bejöttem a lakásba, arra se, hogy betettem egy mosást, arra se, hogy bejöttem a szobába, arra se, hogy percekig guggoltam mellette, és simogattam a mellső mancsát, arra se, hogy bekapcsoltam a gépet, sőt arra se, hogy idehoztam a székemet a szoba másik végéből.

Bezzeg amikor le akartam fényképezni, és leemeltem a helyéről a fényképezőgépet, ami sokkal kisebb hanggal jár, mint az előzőek közül bármelyik cselekvés, akkor nyilván kipattant a szeme, és majd kiesett a kosarából, úgy rohant köszönni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai