És ami kimaradt - eddig
Tegnap nagyon sűrű napom volt. Úgy indult, hogy éjjel végigálmodtam egy napot, de úgy, hogy voltam moziban, és az ott vetített animációs filmnek is láttam mind a 75 percét. A film amúgy nagyon rossz volt, nem volt lezárása, vagy hát volt, csak kritikán aluli. Ébredés után még órákig emlékeztem egyébként a sztorira, de ahogy távolodtam az ébredéstől, egyre kevesebb részletre, most meg már nem is tudnám megfogalmazni pontosan, miről szólt, de szerintem volt benne egy kivert kutya is. Mindenesetre nagyon mélyen alhattam, hogy ilyen életszerűen és részletesen tudtam álmodni. Ezt abból is gondolom, hogy 8:57-kor a mobilom csörgésére ébredtem, és míg magamhoz tértem az álomból, olyan érzésem volt, mintha egy lifttel két pillanat alatt megtennék 10 emeletet felfelé. Egy tanítványom keresett egyébként, szívességet kért, nem tudtam bevállalni, ezért megkérdeztem Livit, ő mit szólna. A végeredményt nem tudom, és még nem is írtam emilt, mert ennyire szétszórt vagyok. De fogok!
Végleges ébredés után elmentem a Ferenciekre, onnan K. Andival az Ibolya Presszóba, amit 1968-ban nyitottak, és retróban nyomul. Retró plakátok, retró cikkek az itallapon, retró bútor, minden retró. Kicsit nyomasztó is, főleg az a sötétbarna-sárga-piros csíkos fal, ami annyira jellemző arra a korszakra, és engem valamiért kicsit lenyom. A hellyel nem lett volna baj, ha nem lehet vágni a füstöt, és ha a galériára is felfárad néha a pincér megkérdezni, "mi kéne, ha vóna". De nem tette, kiderült, csak a földszinten van kiszolgálás, ami nekem fura azért. Végül ettem egy sonkás melegszendvicset (középszerű, a Szent Imre téri kolléga közelébe sem ért :) ), aztán ittam rá egy gyömbért. Kb. két és fél órát voltam ott, ennyit tudtunk beszélgetni az Andikkal (mert J. Andi is befutott, csak őt az APEH szórakoztatta délelőtt, az meg sosem gyors). Nem volt rossz, de törzsvendég nem leszek.
Az Ibolya Presszó után rohantam a nyelviskolába, ahol elintéztük a papírmunkát, és úgy néz ki, kaphatok még csoportot a szünetelős helyére, ami tök jó. Csak meg kell szerveznem.
Nyelviskola után irány volt a Deák, ahol Blanka egy napos padon ülve várt, aztán mikor odaértem, elment a nap, slussz-passz. Elsétáltunk a Jókai térre, közben egyszer-kétszer eszembe jutott, hogy esetleg fázni fogok, amikor már megy le a nap este, és esetleg hozhattam volna kabátot arra gondolva, hogy nem fog egész nap sütni a nap. Beültünk a Vörös Oroszlánba, és mert babzsákon üldögélésre most nem volt lehetőség (tömve volt), kiválasztottuk az egyik szeparét, és ott ücsörögtünk párnán. Nagyon jó hangulata van a helynek, ilyen szeparét a Rádayban nem is láttam, pedig jó az, kicsit törökös hangulatot ad a dolognak. Jut eszembe, Ráday. Anyu szerint akkor látod, hogy öregszel, ha a múltad darabkái lassan eltünedeznek vagy múzeumba kerülnek. Hát, én láttam már kiállításon az egyik mesekönyvemet (máig megvan), és már nincs meg az a hely, ahová Tomi az első randin vitt: ez volt a Ráday utcai Vörös Oroszlán, mégpedig a babzsákon üldögélős rész. Azért sajnálom. Most hogyan mutatjuk majd meg az esetleges gyerekeinknek, hová mentek a szüleik az első randin? Na mindegy, majd úgy érzik, ősöregek vagyunk már, mert az a hely már nincs is meg :) Szóval Jókai tér. Blanka gyömbérek-citromos teát ivott, amit én is megkóstolhattam, és nagyon finom volt. De annyira mégsem ízlett, mint a sajátom, a jól bevált erdei gyümölcs. Tudom, tudom, minek megy teaházba az ilyen, erdei gyümölcsöt filterből is lehet csinálni, cöcö. Hát, ebben a teában gyümölcsdarabok vannak: ribizli, áfonya, szeder és málna, és egyikkel sem spóroltak. Ezek egy kis mézzel vagy cukorral... hát nyami. Ja, a pincér srác, aki velünk foglalkozott, valami olyan mértékig volt szimpatikus-kedves-aranyos-mosolygós, hogy egészen elhűltem. Hat előtt kicsivel eljöttünk, de nagyon jól éreztük magunkat - ennek a helynek biztosan tudnék törzsvendége lenni.
A Jókai térről elsétáltunk a Margit hídig, közben vettünk ezt-azt egy útba eső boltban, ahol a kefíremet 264 Ft-ért akarták adni, mikor itt a sarkon 209-ért, az Auchanban meg 179-ért veszem. Leesett az állam, de nem annyira, mint ma, amikor ugyanezt a kefírt már 289 Ft-ért is szpotoltam egy másik lánc üzletében. A nevét csak azért nem írom le, mert nem emlékszem rá, de a Deákon volt. Amire odaértünk a hídhoz, már kezdtem fázni, és mire hazaértem, már kiderült, hogy megfáztam. Nem durván szerencsére, de kicsit kapar a torkom, meg szúr a fülem. Sebaj, iszogatom a teát, amit Tomi főzött, és jó melegen öltözöm, amikor kimerészkedem a fagyba (most pl. már csak 3 fok van, ennek már a fele se tréfa). Szóval a lényeg, hogy szombat reggel nem kelek órára, vagyis kb. 10-ig fogok aludni, és azzal huss, el is múlik ez a kis megfázásszerűség.
Ma meg találkoztam Rékával, teljesen véletlenül. Nem voltam biztos benne, elment-e már, én már hetek óta azt hiszem, hogy napokon belül indul - ennek a megkergült belső órámhoz lehet köze. Éppen a megfázására vett gyógyszert, és mert egy irányba mentünk, elkísértem, aztán ő meg bejött velem a könyvekért, és elsétáltunk a suliig. Izgul már az utazás miatt, azért jó sokáig lesz kint, még ha hazajön is karácsonyra. Én majd januárban megyek hozzá, de fix időpont még nincs. Majd megmondja, kb. mikor lenne jó neki, én meg szervezek akkorra egy hosszú hétvégét magamnak, mondjuk péntektől hétfőig-keddig, vagy ilyesmi. A suli előtt mindenesetre elbúcsúztunk. Fura lesz, hogy nem lesz itthon, pedig eddig sem találkoztunk sűrűn. Azért mégis a legrégibb barátnőm, hosszú évekig az egyetlen és legjobb... Szóval várni fogom haza lelkesen :)
Végleges ébredés után elmentem a Ferenciekre, onnan K. Andival az Ibolya Presszóba, amit 1968-ban nyitottak, és retróban nyomul. Retró plakátok, retró cikkek az itallapon, retró bútor, minden retró. Kicsit nyomasztó is, főleg az a sötétbarna-sárga-piros csíkos fal, ami annyira jellemző arra a korszakra, és engem valamiért kicsit lenyom. A hellyel nem lett volna baj, ha nem lehet vágni a füstöt, és ha a galériára is felfárad néha a pincér megkérdezni, "mi kéne, ha vóna". De nem tette, kiderült, csak a földszinten van kiszolgálás, ami nekem fura azért. Végül ettem egy sonkás melegszendvicset (középszerű, a Szent Imre téri kolléga közelébe sem ért :) ), aztán ittam rá egy gyömbért. Kb. két és fél órát voltam ott, ennyit tudtunk beszélgetni az Andikkal (mert J. Andi is befutott, csak őt az APEH szórakoztatta délelőtt, az meg sosem gyors). Nem volt rossz, de törzsvendég nem leszek.
Az Ibolya Presszó után rohantam a nyelviskolába, ahol elintéztük a papírmunkát, és úgy néz ki, kaphatok még csoportot a szünetelős helyére, ami tök jó. Csak meg kell szerveznem.
Nyelviskola után irány volt a Deák, ahol Blanka egy napos padon ülve várt, aztán mikor odaértem, elment a nap, slussz-passz. Elsétáltunk a Jókai térre, közben egyszer-kétszer eszembe jutott, hogy esetleg fázni fogok, amikor már megy le a nap este, és esetleg hozhattam volna kabátot arra gondolva, hogy nem fog egész nap sütni a nap. Beültünk a Vörös Oroszlánba, és mert babzsákon üldögélésre most nem volt lehetőség (tömve volt), kiválasztottuk az egyik szeparét, és ott ücsörögtünk párnán. Nagyon jó hangulata van a helynek, ilyen szeparét a Rádayban nem is láttam, pedig jó az, kicsit törökös hangulatot ad a dolognak. Jut eszembe, Ráday. Anyu szerint akkor látod, hogy öregszel, ha a múltad darabkái lassan eltünedeznek vagy múzeumba kerülnek. Hát, én láttam már kiállításon az egyik mesekönyvemet (máig megvan), és már nincs meg az a hely, ahová Tomi az első randin vitt: ez volt a Ráday utcai Vörös Oroszlán, mégpedig a babzsákon üldögélős rész. Azért sajnálom. Most hogyan mutatjuk majd meg az esetleges gyerekeinknek, hová mentek a szüleik az első randin? Na mindegy, majd úgy érzik, ősöregek vagyunk már, mert az a hely már nincs is meg :) Szóval Jókai tér. Blanka gyömbérek-citromos teát ivott, amit én is megkóstolhattam, és nagyon finom volt. De annyira mégsem ízlett, mint a sajátom, a jól bevált erdei gyümölcs. Tudom, tudom, minek megy teaházba az ilyen, erdei gyümölcsöt filterből is lehet csinálni, cöcö. Hát, ebben a teában gyümölcsdarabok vannak: ribizli, áfonya, szeder és málna, és egyikkel sem spóroltak. Ezek egy kis mézzel vagy cukorral... hát nyami. Ja, a pincér srác, aki velünk foglalkozott, valami olyan mértékig volt szimpatikus-kedves-aranyos-mosolygós, hogy egészen elhűltem. Hat előtt kicsivel eljöttünk, de nagyon jól éreztük magunkat - ennek a helynek biztosan tudnék törzsvendége lenni.
A Jókai térről elsétáltunk a Margit hídig, közben vettünk ezt-azt egy útba eső boltban, ahol a kefíremet 264 Ft-ért akarták adni, mikor itt a sarkon 209-ért, az Auchanban meg 179-ért veszem. Leesett az állam, de nem annyira, mint ma, amikor ugyanezt a kefírt már 289 Ft-ért is szpotoltam egy másik lánc üzletében. A nevét csak azért nem írom le, mert nem emlékszem rá, de a Deákon volt. Amire odaértünk a hídhoz, már kezdtem fázni, és mire hazaértem, már kiderült, hogy megfáztam. Nem durván szerencsére, de kicsit kapar a torkom, meg szúr a fülem. Sebaj, iszogatom a teát, amit Tomi főzött, és jó melegen öltözöm, amikor kimerészkedem a fagyba (most pl. már csak 3 fok van, ennek már a fele se tréfa). Szóval a lényeg, hogy szombat reggel nem kelek órára, vagyis kb. 10-ig fogok aludni, és azzal huss, el is múlik ez a kis megfázásszerűség.
Ma meg találkoztam Rékával, teljesen véletlenül. Nem voltam biztos benne, elment-e már, én már hetek óta azt hiszem, hogy napokon belül indul - ennek a megkergült belső órámhoz lehet köze. Éppen a megfázására vett gyógyszert, és mert egy irányba mentünk, elkísértem, aztán ő meg bejött velem a könyvekért, és elsétáltunk a suliig. Izgul már az utazás miatt, azért jó sokáig lesz kint, még ha hazajön is karácsonyra. Én majd januárban megyek hozzá, de fix időpont még nincs. Majd megmondja, kb. mikor lenne jó neki, én meg szervezek akkorra egy hosszú hétvégét magamnak, mondjuk péntektől hétfőig-keddig, vagy ilyesmi. A suli előtt mindenesetre elbúcsúztunk. Fura lesz, hogy nem lesz itthon, pedig eddig sem találkoztunk sűrűn. Azért mégis a legrégibb barátnőm, hosszú évekig az egyetlen és legjobb... Szóval várni fogom haza lelkesen :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése